2024. szeptember 3., kedd

Az adott szó és a család hatalma

EURÓPAI FILMEK PALICSI FESZTIVÁLJA

Kedden este telt ház előtt vetítették a palicsi szabadtéri színpadon a Besa (Az adott szó) című szerb–szlovén–francia–magyar–horvát koprodukcióban készült alkotást. A film rendezője, Srđan Karanović és csapata személyesen is üdvözölte a nézőket. A szerdai sajtótájékoztatón a rendező elmesélte, hogy filmjei készítése során mindig a precizitásra törekszik, nem szívesen enged teret az improvizációnak, de amikor az anyagiak beleszólnak, akkor erre kényszerül. Tapasztalt rendező lévén ez alkalommal úgy érezte, hogy a Besa kapcsán nem köt kompromisszumokat. Filmje az adott szó hatalmát taglalja egy szerelmi történeten keresztül. Szereplői olyan helyzetbe kerülnek, amikor dönteniük kell, mi fontosabb, az ígéret betartása vagy az érzelmek szabadjára engedése. Habár az alkotást a versenyfilmek ciklusában láthattuk, mégsem versenyzik díjakért. Srđan Karanović azt is elmesélte, hogy nem fél a versengéstől, de a díjözön már nem motiválja, az idegeskedést meghagyja inkább a fiataloknak. Ha pedig Pedro Almodovarnak és Martin Scorsesének sem megalázó, hogy konkurencián nélkül mutassák be filmjeiket, akkor neki pláne nem lehet az. Egyébként is, manapság már normális, hogy a filmek négy-öt díjat is bezsebelnek, és – akárcsak az irodalomban is – a sok díj degradálja a szakmát, ezért a Besa csak a külföldi fesztiválokon versenyzik.

Az Új magyar filmek ciklusában A vágyakozás napjai című filmet láthattuk Pacskovszky József rendezésében. A fesztivál vendégül látta a rendkívül bájos Schefcsik Orsolyát, aki ebben az alkotásban debütált. A fiatal színésznő a fekete-fehér technikával készült filmben egy néma lányt játszik, így szövegtanulás helyett ő a gesztusait és mimikáit fejlesztette hosszú ideig. Az alkotás a családi kötelékek fontosságát is felveti, Orsolya pedig a filmben való szereplésén át a saját és ismerősei családjában felmerülő problémákat is elemezte.

Az alkotók közül megismerhettük Damien Keyeux-t is, aki az Illegalitásban és a Bárók című filmek vágójaként a Belgiumba vándorolt kisebbségiek és az ottani filmgyártás helyzetét ecsetelte.