Szabadka városnapja alkalmából, egyfajta kiegészítő műsorként, Tóth Borisz idegenvezető Szabadka, a művészek városa című kisfilmjét vetítették a Szabadkai Városi Múzeumban. A vetítésre telt ház előtt került sor, a nagy érdeklődés miatt pótszékekre is szükség volt.
Városunk a századfordulón Közép-Európa kiemelkedő ipari és kereskedelmi helyszínének számított, és kiemelkedett a kultúra szférájában is. Sok ismert személyiség kezdte a pályáját Szabadkán és tette fontossá a városunkat, mások mellett Kosztolányi, Csáth, Blaha Lujza, Danilo Kiš, Munk Artúr, Geréb Klára és Lugosi Béla. A kétnyelvű, magyar és szerb kisfilm egyebek közt az említett szabadkai nagyjaink életét és munkásságát dolgozza fel.
Tóth Borisznak ez a harmadik kisfilmje, ahogyan azt megtudhattuk, hamarosan sor kerülhet az előzőek vetítésére is, az idegenvezető pedig új filmeken is dolgozik. Az est folyamán Tóth Borisszal Kudlik Zoltán tartományi művelődési segédtitkár beszélgetett a filmről, annak készítéséről és céljáról.
– Elsősorban idegenvezetéssel foglalkozom, ami nagyon sok kutatómunkával is jár, főleg annak, aki szereti a városát, az itt élő embereket és szeretné összekapcsolni a kultúrákat. Úgy gondolom, hogy a mai világunkban, főleg az ifjúsághoz és a rohanó emberhez, egy megközelítőleg húsz perces kisfilmen keresztül gyorsabban eljuttathatunk információkat a városunkról, a városunk történelméről. A pandémia egyetlen előnye talán azt volt a számomra, hogy maradt időm kutatni, foglalkozni ezekkel a filmekkel, amik meg is valósultak – hallottuk Tóth Borisztól, aki beszélt Szabadka múltjáról, az arculatáról, a szecesszióról és a jubileumát ünneplő Városházáról is.
– Nagy szerencse, hogy 1912-ben nem létezett Facebook. A véleményezők szétszedtek volna mindenkit, akinek köze van hozzá. Túl modernnek tartották. Így is voltak szabadkaiak, akik petíciót indítottak ellene, azt követelve, hogy döntsék le, köztük Csáth Géza is. Mások viszont kiálltak mellette, azt mondták egy olyan épületről van szó, amire majd egyszer büszkék leszünk. Szerencsére nekik lett igazuk, de az emberi természet sajnos ilyen, nehezen fogadja be az újdonságokat. Szabadka jellegzetessége, brandje is elsősorban a szecesszióval kapcsolatos. Nagyon sok anyaországi turista ezért jön, vagy fordul be Szabadkára. Lehetne ezt még erőteljesebben reklámozni. Sokat tett érte a város, de ezt a szálat nem lenne szabad elengedni, még jobban kellene ráfektetni a hangsúlyt. A terveim közt az is szerepel, hogy az egyik kisfilmem kifejezetten Szabadkáról, mint szecessziós városról szóljon, és ez már nem csak magyar és szerb, hanem angol és német nyelvű is lenne, hogy a nyugati országokban is bemutathassuk. Szerintem a brand tekintetében Szabadka jövője a szecesszió – emelte ki Tóth Borisz, aki arra a kérdésre is válaszolt, hogy amennyiben időutazást tehetne a múltba, ő kivel beszélgetne.
Tóth Borisz és Kudlik Zoltán a múzeumban (Fotó: Lukács Melinda)
– A filmben szereplő személyek közül Csáth Gézával. Úgy érzem, hogy a művei közel állnak a lelkületemhez. Ezekben oly módon tárja fel a városi élet részleteit, hogy meghinti plusz érzelemmel vagy fantáziával. Mindennek van körülöttünk kisugárzása, a tárgyaknak, a természetnek, a falaknak, szeretném hallani azt, hogy ő erről mit mondana – hallottuk Tóth Borisztól, aki végül azt is elárulta, hogy egyáltalán miért foglalkozik ennyit Szabadkával.
– Általában idegenvezetőtől függ, hogy mennyit akar megtudni egy városról. Beéri-e a legalapvetőbb adatokkal, tudnivalókkal, vagy mélyebb kutatásba lendül. Én az utóbbit választottam. Nem hiszek a véletlenekben. Amikor megkaptam az idegenvezetői engedélyemet, a számom az 1779 lett, ez volt a következő szám, és ugyebár pont ebben az évben kapta meg Szabadka a szabad királyi város címet. Rögtön tudtam, hogy ez egy jel, és Szabadkával, az itteni emberekkel kell foglalkoznom – tudtuk meg Tóth Borisztól.
