Lovas Ildikó mesélte a vele folytatott beszélgetés során, hogy egykor Bori tanár úr a címben említett szavakkal bátorította regényírásra. Az idei magyarkanizsai Írótábor kiemelt vendégével, Lovas Ildikóval a rendezvény második napján, pénteken Brenner János beszélgetett többek között Szabadkáról, Kosztolányiról és természetesen a „Csáth-könyvekről”, melyek akár trilógiát is alkothatnának, ha az író ekképpen gondolkodna róluk. Kegyelmi állapot az, ahol most tart – tudtuk meg az írótól, akinek már a nyomdában van a legújabb könyve, mely egy cselédregény.
– Kegyelmi állapot érkezik el, amikor könyvet is ír az ember, ki is adják és azt díjazzák is, az egy nagyon csodálatos dolog. Ezek után a kiemelt vendégként való meghívás, különös megtiszteltetés – mondta Lovas Ildikó, aki azt is kifejtette, hogy őt leginkább a vajdasági irodalom és a vajdasági táj érdekli és az emberi sorsok.
– A múlt felé is fordulok, mert a múltat értelmezni kell, és van még egy fontos dolog, hogy igyekezni kell nem átírni. Az irodalomnak nem az a dolga, hogy átírjon, hanem, hogy értelmezze, megismerje és egy írói világon keresztül, a szereplők létezésén, döntésén keresztül láttasson valamit abból, ami volt. És hogyan tud jól láttatni? Akkor, ha a jelenből beszél, mert nem vonhatjuk ki magunkat a jelen hatásai alól – mondta az író.
Az írótáborok lehetőséget adnak arra, hogy szemtől szembe találkozzon az olvasó az alkotóval, de évek óta figyelnek arra, hogy az irodalom „házhoz is menjen”, éppen ezért a második nap a Mécsvirág együttes és Kónya Sándor Petőfi-műsora ment házhoz, pontosabban a községbeli általános iskolákban mutatkoztak be és hozták közelebb a gyerekekhez a versek hangját.
Minden évben kapnak az írók teljesítendő feladatot is, ami abból áll, hogy egy rövidebb lélegzetvételű szöveget írjanak bármely műfajban, amit aztán egymás előtt fel is olvasnak. Az idén az Iránytű és tájszabászat – Fáklyával egy éghető világban címre asszociálva olvasták fel péntek délelőtt a résztvevő, különböző generációkhoz tartozó írók a papírra vetett gondolataikat, melyek elgondolkodtatásra és beszélgetésre, reflektálásra is adtak esélyt, teret és időt, amiből mindből volt bőven Magyarkanizsán.
A Kanizsai Írótábor emlékezete címmel Jódal Rózsa, Bordás Győző, Várady Tibor, Dormán László és Balogh István idéztek fel a közel- és régmúltból az Írótáborhoz köthető emlékeket, melynek során kiderült, hogy mi köze Dormánnak a Dobó–Koncz-szoborpárhoz (az ő fényképe alapján készült el a mű), de arra is fény derült, hogy a legelső írótábor Csantavéren volt.
A pénteki napba belefért még más csemege is. Este Mohácsi Árpád íróval, műfordítóval a Szófa elektronikus irodalmi folyóirat-portál szerkesztőjével Bakos András költő, író, újságíró beszélgetett.
A Hármashatár-trió koncertjét pedig a Regionális Kreatív Központban hallgathatták meg az érdeklődők.
Bordás Győző, a szervezőbizottság tagja azt emelte ki, hogy az Írótábornak jelentős szerepe volt a vajdasági magyar irodalmi életben és nemcsak abban, hanem egyáltalán a vajdasági irodalomban.
– Emlékezünk azokra az időszakokra, amikor nem csak magyar írók gyülekeztek itt. Mindenféleképp hozadéka van mind a mai napig az írótáboroknak, számos könyv jelent meg például.
A hozadékok szemmel láthatóak, csak azt fájlalják kissé az idősebb generációhoz tartozó irodalmárok, hogy fiatalból igen kevés van jelen az írótáborban. Ez is a jövőbeni feladat lehet, hogy az Írótábor népszerű találkozó és pihenőhely legyen, adott hozzá minden. A tábor szombaton zárul az új kiadványok bemutatásával, majd a vándorkulacs átadásával.
