A nemrégiben megalakult Kultúr Kavalkád Egyesület első rendezvényét tartotta meg július 21-étől 23-áig: a Barangoló természet- és környezetbarát tábort Temerinben rendezték meg a Lenke Tanyáján (Lenkin Salaš). Korábban volt már hasonló jellegű tábor a Jegricska partján, és a gyerekek hiányolták az elmúlt években: így a temerini ifjak arra gondoltak, hogy fiatalos lendülettel új távlatokat nyitnak a sátoros, természetközeli élményeknek. Varga Éva táborszervező érdeklődésükre elmondta, hogy örömükre beigazolódott a sejtésük: a tervezett létszám gyorsan betelt.
– Nagy a tenni akarás bennünk, és nagyon sok tervünk van az új egyesületben. Ennek ellenére tisztában voltunk azzal, hogy mégiscsak először szervezünk tábort, ezért óvatosan vágtunk bele: háromnapos programot állítottunk össze, és 20–25 gyerekre számítottunk. Végül 22 gyerek érkezett a tanyára, többnyire helybéliek, de tiszakálmánfalvi és újvidéki szülők is bizalmat szavaztak nekünk. A tábort a 9–14 éves korosztálynak hirdettük meg, így a legtöbb sátorlakó 9-10 éves, de vannak köztük 11-12 évesek is. A tábor első napján segítséget is kértünk a helyi cserkészektől, akiknek évtizedes tapasztalatuk van a táborozásban. Közösen állítottuk fel a sátrakat, ismerkedős játékokkal hoztuk közelebb a gyerekeket egymáshoz, majd a nap végén szalonnát sütögettünk a tábortűznél. Nagyon élvezetes nap volt, még az égiek is mellénk álltak: aznap vörös Hold volt az égen, így szereztünk egy nagy távcsövet, és megnéztük a gyerekekkel az égi csodát – mesélte lelkesen Évi.
Elmondta, hogy az eseménydús nap ellenére másnap hajnali fél ötkor keltek a gyerekek, így a tervezett fakanalas, fazékfedős ébresztő elmaradt. A gyerekek többségéhez hasonlóan Milinszki Kata is nagyon élvezte, hogy sátrakban alhatnak.
– Éjszaka átmentünk a barátnőmmel a másik sátorba, és sokáig beszélgettünk a lányokkal. Vicceket is meséltünk, sokat nevettünk. Sokáig fent voltunk, reggel mégis kipattant a szemünk. Egyszerűen nem tudtunk aludni, mégsem vagyok fáradt. Még a vizes játékok sem fárasztottak el – mesélte Kata.
A sátorozás hangulata barátnőjének, Kis Larának is nagyon tetszett: ő még a reggeli tornát is élvezte, a vizes játékoknak pedig külön örült.
– Nagyon élveztem azt a játékot, amikor pohárral vittük át a vizet egyik helyről a másikra. Az első megmerítette a poharat, átadta a következőnek, az is a mellette állónak, majd így tovább. Az utolsó pedig beleöntötte a palackba. Az a csapat nyert, amelyiknek a palackjában a legtöbb víz gyűlt össze. De az is jó volt, amikor átélhettük, hogy milyen pincérnek lenni. A pohár vizet egy tálcára tettük, és így adogattuk tovább egymásnak. Egy csöpp nem sok, annyinak sem volt szabad kilöttyennie – mesélt a kedvenc játékairól Lara.
Kérdésünkre elmondta azt is, hogy szerinte többet kellene lennünk a természetben. Mert hiába nézzük a telefonon egy növény képét, az sohasem lesz olyan, mint amikor megfoghatjuk.
A természet közelségét Milinszki Dávid is élvezte. A tiszakálmánfalvi fiú szereti a rövid, tartalmas táborokat: élvezi, amikor együtt játszhat az újonnan szerzett barátokkal.
– A csipeszes játék tetszett legjobban. A bácsi adott mindenkinek három csipeszt, és azt a bal karunkra kellett felhelyezni. A pólónk rövid ujjára csipeszeltünk, majd megkezdődött a harc. A játék célja az volt, hogy minél több csipeszt gyűjtsünk össze: nekem sokat sikerült lecsípnem mások karjáról – dicsekedett Dávid. Hozzátette, hogy nagyon élvezte a pokróclabdázást is, de sok mindent megtudott a madarakról is.
A szervezők ugyanis Nenad Spremo apatini ornitológus segítségével négy madárhálót is felállítottak a tábor környékén. Ezeket a helyeket rendszeresen látogatják a táborlakók: Csorba Kristóf temerini fiú ottlétünkkor is örömmel újságolta, hogy befogtak egy kis verebet, ideje gyűrűzni.
– Egy nap alatt két ritka példányt is találtam: a barátkát és a nádi poszátát. Spremo bácsi megmutatta, hogyan mérjük meg a súlyát, miként helyezzük fel a gyűrűt a lábukra, és mindezt hogyan jegyezzük le. Majd elengedtük. Az oktató azt mondta, hogy ezt azért csináljuk, hogy ha befogják tőlünk messze ezt a madarat, például Afrikában, akkor meg tudják állapítani, hogy hány éves, merre repül, hol él. Én még sok ilyen dolgot szeretnék megtudni a madarakról – mondta csillogó szemmel Kristóf, aki azt is nagyon élvezte, amikor Varga Balázzsal, a tábor egyik oktatójával madárházikókat barkácsoltak.
A gyerekek az előadásokon megismerhették a rovarok titokzatos világát is, amelyben Kara Réka, az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karának fiatal ökológusa kalauzolta őket.
– A felkészülés folyamán úgy döntöttem, hogy a beporzók lesz a témám. Egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk ugyanis a védelmükre, és szerintem fontos tudatosítani a gyerekekben a beporzók szerepét a természetben, ahogyan azt is, hogy nem csak a méhek számítanak beporzóknak. Az előadás mellett rovarhoteleket is készítettünk a gyerekekkel: ezeket majd hazavihetik és elhelyezhetik a kis udvaraikban, kertjeikben. Később pedig megfigyelhetik majd, ahogyan azt elfoglalják a rovarok, berakják a petéiket, áttelelnek, majd kikelnek. Megérezhetik, milyen csodálatos, ha hozzásegítenek a hasznos rovaroknak a szaporodásához. Hátha jobban megszeretik a kis szőrös, furcsa állatkákat – monda reménykedve Réka.
A lelkes fiatal szervezők csapatát Gyurik Attila kvízmester is erősítette, akinek jóvoltából egy újabb tartalmas estét tölthettek el a gyerekek a temerini Lenke Tanyáján, ahol még a szabadtéri mozizás élményét is átélhették. A tábor zárónapján pedig többek között a temerini Mini Zoo állatkertbe is ellátogattak.
Nyitókép: A táborlakók és a szervezők a temerini Mini Zoo állatkert kapujában (Fotó: Varga Zoltán)
