A 2009/2010-es évad jól sikerült Vicei Natáliának. A Népszínház Magyar Társulatának évadzáró gálaműsorán a közönség által odaítélt díjat vette át, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján pedig a Safe House-ban nyújtott alakításával nyűgözte le a zsűrit, a kritikusokat és a nézőket.
A Magyar Társulat színésznőjének a nyár sem telik eseménytelenül, habár most inkább azzal van elfoglalva, hogy új házukat otthonná varázsolja. Várja a következő évadot is, melyben bizonyára más kihívások elé állítják, remélhetőleg azonban legalább olyan sikeres lesz, mint az elmúlt évad, amelyben egyformán megszerette a közönség és a szakma.
Milyen különbséget teszel az itthoni színházban és a fesztiválon való játszás között?
Semmilyent, nincs különbség. Ugyanazt az előadást játsszuk, ugyanúgy, mint a próbafolyamat alatt. Ez nem változik attól, hogy külföldön játszunk-e, vagy itthon. A megpróbáltatást az utazás, és valamelyest a játéktér megváltozása jelenti. Általában szűkíteni kell a díszletet, néha viszont nagyobb lesz a tér. Ezek a látszólagos apróságok befolyásolhatják az előadás menetét, olyan azonban nincs, hogy fesztiválon másképp játszunk, vagy egyes részeket felerősítünk. Másmilyen viszont a közönség. Más poénokra vannak kiélezve, és a reakcióik erősségében is érezhető különbség. A szabadkai közönség felszabadultabb, többet mer nevetni. A magyarországiak visszafogottabbak, talán azért, mert másfajta színjátszást látnak. Néhol túl erős lehet nekik egy-egy előadás, de alapjában véve jó darabot mindenhol szeretnek nézni. Valahol a csend ugyanazt jelenti, mint a harsány reakció. Ha egy előadást csendben figyelnek, az legalább annyira jó jel, mint amikor mindenre reagálnak. Persze komédiát nagyon nehéz lehet úgy játszani, ha nem nevetnek.
Szerinted hogyan sikerült a kisvárdai szereplésed?
Úgy érzem, jól sikerült, és örülök, hogy ezt ott is úgy gondolták. A jó szándék ellenére ez sajnos nem mindig jön össze. Kisvárdát illetően elég nagy nyűg az odautazás, és az ott-tartózkodás is. Kollégiumban voltunk elszállásolva, és ebből már kinőttem. A közönség viszont ráhangolódott a határon túli előadásokra.
Mit jelent számodra az, hogy szakmai és közönségdíjas is lettél ugyanabban az évadban?
Ez gyönyörű egybeesés, ami ritkán fordul elő az életben. A szabadkai közönségdíj nagyon jólesik. Mindig is örültem neki, amikor megkaptam, az idén főleg. Nagyon boldoggá tesz, meglepett viszont, mert nem játszottam sok előadásban. Az utóbbi időben betegeskedtem, és egyéb gondjaim is voltak. A közönségdíj legalább annyit jelent számomra, mint a szakmai elismerés. Mindig jólesik, hiszen a kollektív szeretet megnyilvánulása.
A kisvárdai fesztivál legjobb mellékszereplője lettél. Mit jobb játszani: főszerepet vagy mellékszerepet?
A kettőnek az egészséges aránya a jó. Nem vágyom arra, hogy egy évadban három főszerepet kapjak, mert az borzasztóan kimerítő lenne. Nem fontosabb egyik a másiknál, hanem a cél, hogy jól végezzük el a feladatot. Az sem jó viszont, ha nincs kihívás, ami a szerepnagyságot illeti. Természetes, hogy az ember szeretné különböző szerepekben is megmérettetni magát. A színésznek szüksége van arra, hogy több dolgot kipróbáljon.
Mennyire volt nehéz megformálni a Safe House-ban az Anya szerepét?
Jó volt a munkafolyamat, mert a fiúk bolondos hangulatot teremtettek a próbán. Akkortájt a költözködés és a házfelújítási munkálatok kellős közepén álltam. Ez kivételesen jól jött, mert amikor egy másik teher már ránehezedik a vállamra, akkor nem görcsölök rá a szerepre. Egyszerűen nem marad rá időm. Emiatt elég simán zajlott a rátalálási folyamat.
Mivel telik a nyarad?
A lakásból kertes házba költöztünk, és elég sok a tennivaló. Először azzal foglalkoztam, hogy mindent szépen beültessek virágokkal. Mire ez megtörtént, kutyánk is lett. Mondanom sem kell, minden virágot kikapart. Nem őrületesen eseménydús a nyaram, időközben mégis sikerült egy kisebb üdülést is beiktatni. A ház arra is jó, hogy azok a barátok, akik eddig az ötödik emeletre való lépcsőzésre panaszkodtak, szívesebben eljönnek. Azóta elég mozgalmas kerti élet zajlik nálunk. Szeretünk kint sütögetni, ezért amikor kezdtük az udvart rendezni, az első dolgunk az volt, hogy egy kis rostélyozót megépítsünk. Így a nyár folyamán vendégül látjuk a barátokat, a szülőket és úgy intézzük, hogy mindig legyen mit ünnepelni, úgyhogy most már ránk férne a fogyókúra. Hamarosan elkezdődik az új évad, és már érdekel, hogy milyen kihívásokat tartogat számomra.
