Élni és átadni az utánunk jövőknek a tájat

A XXIX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitóját vasárnap tartották meg a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szervezésében Palicson, a Vigadó emeleti dísztermében. A hagyományőrzők és értékteremtők, illetve az összetartozást és a magyarságtudat megőrzését szolgáló rendezvény idei ünnepi műsora az 1952-es Palicsi Magyar Ünnepi Játékok 70 éves évfordulójának jegyében zajlott.

A Himnusz közös eléneklésével kezdődött az alkalmi műsor, amit ökumenikus áldásosztás követett. Igét Ft. Paskó Csaba kelebiai plébános és Nt. Orosz Attila bácskai református esperes hirdetett.

A nyitórendezvény idei mottója Fehér Ferenc Fák című verséből származott:

„...egyenes törzzsel,

ébren álmodnak a fák.”

70 ÉVE ÉS MA

Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke ünnepi köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy a délvidéki magyarság megannyi öntevékeny alkotója, színjátszója és színművésze, kórusa, irodalmára, képzőművésze, népdalkörök és néptáncegyüttesek, az értelmiség megannyi jeles képviselője részvételével és alkotó cselekedetével egy megismételhetetlen ünnep és szeretetasztal lett valósággá 70 évvel ezelőtt. Mint mondta, a rendezvény egyszerisége és nagyszerűsége, a közösség akkori vállalása máig ható és meghatározó.

– Talán egészen másként értenénk az örökös szót, az összesereglést, az együtt való ünnep felemelő lüktetését, valami egészen mást kellene, hogy értsünk mindaz alatt, hogy közösségi erő, hogy gazdagságunk, felgazdagodásunk, valami egészen mást jelentene, amikor ébren álmodó fákról szólunk, ha nincs akkor, akkor is ez a konokság, elszántság, szervezettség, ha nincs az a hit, ha nincs áhítat, ha nincs állhatatosság, s ha nincs közösség, vajdasági magyar közösség: magát becsülő, magát ismerő, gyökerekhez rendületlenül ragaszkodó közösség. De hála Istennek, nekik is hála, pontosan értjük, érezzük jelentőségét az előbb kimondott szavaknak – fogalmazott a VMMSZ elnöke.

Beszédében arra is kitért, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 2004 óta díjakkal is elismeri a közösségért végzett szolgálatot. Hozzátette, az elismeréseket a közösségektől, szervezetektől, magánszemélyektől beérkező javaslatok alapján ítéli oda a művelődési szövetség elnöksége. Arra kérte a tagszervezeteket, a magyar közösségi életet szervező intézményeket, az önkormányzatokat és magánszemélyeket, hogy november 18-áig küldjék meg felterjesztéseiket a Magyar Életfa díjra, az Aranyplakett és Plakett elismerésekre.

– Derű, öröm, éber hit, ünnep, lobogó: erre tanít minket mai összesereglésünk, továbbá arra, hogy minderről nem mondhatunk le! – hangsúlyozta Sutus Áron.

LELKI-SZELLEMI ÖNAZONOSSÁGUNK

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ünnepi beszédében elmondta, a Magyar Összefogást támogató listát négy óra alatt Vajdaság-szerte 5032 ember támogatta aláírásával. Ismételten megköszönte mindazoknak, akik aláírásukkal támogatták a listát.

Mint mondta, a létezés értelmét olyan értékekben látják, mint a nemzet, a család, a hit, a teljesítmény, a megmérettetés.

– Vállaljuk a megmérettetéseket, mindenkit arra kérünk, hogy bennünket támogasson, mert élni fogunk a bizalommal, de visszaélni azzal sohasem. Ezt bizonyította a VMSZ az elmúlt tizenöt évben és az MNT az elmúlt tizenkét év során – mondta a VMSZ elnöke.

– Az elmúlt tizenkét év közös munkája, aminek alapja a kölcsönös megbecsülés, a partneri viszony, a soha nem látott mennyiségű anyaországi támogatás, ami intézményrendszerünk minőségi fejlődését és a mi embereink, a mi gyerekeink, a hazaérkező és visszatérő fiatalok és családosok számára teszi lehetővé a jobb életet, azt, hogy magyarnak lenni előny legyen, ennek a tizenkét évnek az eredménye – fogalmazott Pásztor István, majd hozzátette:

– Nincs rezerva szülőföldünk, ezért csakis abban vagyunk érdekeltek, hogy a többségi politikával kiegyezésben, partnerségben, kölcsönös megbecsülésben építkezzünk: három gyerekkel is nyíljon tagozat. Aracs legyen magyar emlékhely is. Ne felejtsük el, miként jártunk Báccsal, amikor még nem tartottunk össze. A sajtónk legyen önálló, az intézményrendszerbe kerüljön be megfelelő számú magyar. A gazdasági jelenlétünk legyen erős – mindezt csakis a szerb nép által hatalomra segített politikai erővel való együttműködésben érhetjük el – hangsúlyozta Pásztor István.

A VMSZ elnöke a továbbiakban elmondta, a vajdasági magyarok létezésük értékének tartják magyarságukat, ami önazonosságunk alapját képezi.

– Egyszerre érték és alap. Miként lehetséges ez? Úgy lehetséges, hogy kisebbségben élünk több mint egy évszázada. A mi számunkra olyképpen magától értetődő magyarságunk, hogy tisztában vagyunk vele: nem mondhatunk le egyetlen eleméről sem, mert akkor foszlani kezd az egész. Nem engedhetjük meg, hogy identitásunk foszlásnak induljon. Magyarságunk elemei között egyenrangú helye van a vallási identitásnak, a nyelvi önazonosságnak, a kulturális értékteremtésnek, a művészi megnyilvánulásnak, a gazdasági szerepvállalásnak – emelte ki a VMSZ elnöke.

A vajdasági magyarságnak egy évszázad alatt volt ideje megtapasztalni és megtanulni, hogy csakis az autonómia és a belső szuverenitás az, ami megőriz.

– Hetven évvel ezelőtt került megrendezésre a Palicsi Magyar Ünnepi Játékok, vagyis 1952-ben. Szokás erről úgy megemlékezni, mint a megtorlásokban megtizedelt, a kommunista hatalomátvételt megszenvedett vajdasági magyar nép eszméléséről, életerejéről. És ezzel nem is lehet vitatkozni. Történelmi jelentőségű volt, amikor a délszláv háború borzalmainak árnyékában, 1992-ben a VMMSZ újra életre hívta ezt a rendezvényt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megmutassa, felmutassa dacosságunk, amivel ellenállunk, megmutassa elszántságunk, amivel a szülőföldünkhöz ragaszkodunk és felmutassa azt a szellemi minőséget, ami bennünket jellemez. Ugyanakkor ideje volna felfedezni az 1945 előtti múltunkat is, az elmúlt évszázadban megvívott küzdelmeinket, amiket mindig ugyanazért vívtunk meg: az autonómiáért, hogy mi dönthessünk az identitásunkat érintő minden kérdésről és a belső szuverenitásért, vagyis azért, hogy minden fél, akivel mi együttműködünk, partnerként tekintsen ránk – szólt az egybegyűltekhez Pásztor István.

Mint fogalmazott, 1918-ban a vajdasági magyarság magához tért, elkezdte berendezni az életét. 1922-ben megalakult a Magyar Párt, a vajdasági magyar kulturális élet eseményei egymásra épültek az elmúlt száz esztendőben.

– Csak úgy maradhatunk fent, ha megleljük azt, ami bennünket, és csakis bennünket jellemez. Ha tovább tudjuk adni az irodalmunkban, a zenénkben, a képzőművészetünkben. Ez a mi ambíciónk. Élni és átadni az utánunk jövőknek a tájat, hogy otthon legyenek benne. Úgy gondolom, ez a mai rendezvény is ezért ünnep. Nem tisztelhetünk másokat, amíg önmagunkat nem tiszteljük. Nem lehetünk kellőképpen nyitottak az együttműködésre, amíg nem mondjuk el tisztán és világosan, hogy mi miképpen éljük meg magyarságunkat, lelki-szellemi önazonosságunkat, miképpen vagyunk vajdasági magyar közösség. Ez a feladat nem változik. De erőt meríthetünk az elődeinkből – mondta a VMSZ elnöke.

– Előnyt kovácsolni a hátrányból, a nemzethez mindig ragaszkodni: magyarságunk és önállóságunk az, ami megtart bennünket. Amivel megtarthatjuk egymást. Ezt mindig újra meg kell tanulnunk egymástól, erőt merítve az ilyen és ehhez hasonló ünnepi pillanatokban – osztotta meg ünnepi gondolatait Pásztor István.

ÉRTÉK, MINŐSÉG

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke sajtónyilatkozatában elmondta, a hetven évvel ezelőtti találkozó egy demonstrációval is felért.

– Hetven év után, amikor ebből akarunk táplálkozni, a népszámlálás előtt arra gondolunk, hogy ma hányan vagyunk, tudunk-e ilyen erőt felmutatni, tudnánk-e még egyszer úgy összefogni? Ha valami üzenete lehet ma a számunkra, akkor pontosan ez, hogy mi minden nőhetett ki 70 évvel ezelőtt. Vannak olyan értékeink, amelyekből a világ táplálkozni tud. Egy megújult, egy erős közösség mutatta meg erejét. Mi mást kívánhat az ember, mint, hogy ezt az erőt, ezt a képességet fogyásban lévő közösségben is úgy tudjuk felmutatni, hogy értékben, minőségben mindenképpen versenyre keljünk azzal, ami 70 évvel ezelőtt történt itt Palicson – nyilatkozta Hajnal Jenő.

Mint mondta, a rendezvényeken sok ezer amatőr jelenik meg, akikben látni lehet a tehetséget, az elszántságot és a megmutatkozni vágyás erejét. Hozzátette, a nemzeti tanácsnak az a feladata, hogy ezeket a fiatalokat megtalálja, biztassa, ösztönözze és úgy segítse, hogy azok a jövőépítésnek azt az erejét lássák, amely 70 évvel ezelőtt volt.

– Akkor leszünk erősebbek, ha minél többen ott vagyunk és együtt érezzük azt, hogy itt kell maradnunk szülőföldünkön és jó magyarnak lenni ezen a tájon – emelte ki az MNT elnöke.

TOVÁBBRA IS ELHIVATOTTAN

A nyitóeseményen az idei Bodor Anikó-díjat, amit a Durindó Művészeti Szakbizottsága és a Fesztivál Tanácsa ítélt oda, Hézső Zsolt és Flaman István citeraoktatók vették át.

– Nagyon nagy örömöt és boldogságot okozott számomra az értesülés a díjról. Amikor meghozták ezt a döntést, szó nélkül maradtam. Az elismerés mindenképpen jó, az itt maradás azonban számomra nem ezen múlik. Én egyébként is itt szerettem volna gyökeret verni. Úgy gondolom, ez az eddigi munkánknak, 35 évnyi citerázásomnak az értékelése – osztotta meg gondolatait a médiával Hézső Zsolt.

– Ez még egy löketet ad a munkához, hisz ez a tevékenységünk elismerését jelenti. Még nagyobb erőt ad ahhoz, hogy még több fiatalt be tudjuk vonni a magyar néphagyományba és népzenébe. Eddig Zsolttal 7–8 településen tanítottunk. Reméljük, hogy még több helyen meg tudunk fordulni. A legközelebbi fellépésünk Magyarkanizsán lesz a Kukoricafesztiválon, viszont időről időre jelentkeznek nekünk más településekről is – mondta a sajtónak Flaman István.

Az ünnepi műsorban fellépett a palicsi Szederinda népdalkör, a Flaman–Hezső citeraduó és Borsi Ferenc, a kevevári Keve Magyar Művelődési Egyesület népdalköre, Szerda Balázs zeneszerző, verséneklő, költő, Csuvardity Tamara népmesemondó, Elor Emina palicsi színművész és előadóművész, a temerini Juventus énekkar, valamint a néptáncos generációk közös alkalmi műsorát is láthatta a közönség. A produkciót a Duhaj zenekar és barátaik kísérték.

A jelenlévők Monyov Glória székelykevei szobrászművész alkalmi tárlatát tekinthettek meg, melyet Mezei Erzsébet Magyar Életfa-díjas képzőművész méltatott.