Emberekről, embereknek

A bácsfeketehegyi Kozma Lajos Fiókkönyvtár által meghirdetett XXVIII. Podolszki József publicisztikai pályázatra tíz pályamű érkezett.

A 40 év alattiak, mint a korábbi években is, interjú, jegyzet, glossza, tárca és karcolat műfajokkal pályázhattak, addig még publikálatlan írásokkal. Napilapunk két munkatársa is dobogós, ugyanis újságíróink, Kállai Göblös Nikoletta első, Gulyás Réka pedig második helyezést ért el. A dobogó képzeletbeli harmadik fokára a tavalyi első helyezett, Dévity Tamás, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákja állt fel, Kollár Melitta, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója pedig különdíjas.

A Tóth Lívia, Sándor Zoltán és Csordás Katalin alkotta zsűri döntése értelmében az első díjat Kállai Göblös Nikoletta Mérgező tükör című interjúja érdemelte ki, amelyben Detkó Kókai Anikó pszichoterapeutával beszélget a nárcisztikus személyiségzavarról és annak hatásairól. 
− Manapság elég gyakori téma a nárcisztikus személyiségzavar. Különféle női fórumokon sokszor belefutottam a hölgyek panaszáradatába, hogy a párjuk erőszakos és goromba velük, a kommentszekcióban pedig mindenki megállapította, hogy ez vagy az az ember nárcisztikus, és meneküljön tőle a párja. Igen ám, de nárcisztikus jegyeket bármelyikünk hordozhat, azonban ez nem egyenlő azzal, amikor valaki nárcisztikus személyiségzavarban szenved – árulta el interjúalanyom, Detki Kókai Anikó. Beszélgetőtársammal olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy például mi a nárcisztikus személyiségzavar, miről ismerhető fel, a populáció hány százalékát érinti, és szó volt arról is, hogy egy szülő-gyermek kapcsolatban ez miként nyilvánulhat meg, és milyen jövő vár egy ilyen családban élő gyermekre. 
Manapság nagyon könnyen beskatulyázzuk az embereket, ezért is gondoltam, hogy erről beszélni kell, ezzel foglalkozni kell, hiszen semmi sem egyszerű, semmi sem fekete-fehér. Interjúalanyommal arra a megállapításra jutottunk, hogy ez is egy olyan betegség, amelynél érvényes az „egy tünet nem tünet” elv. Tehát azért, mert valaki arrogáns vagy manipulatív, nem jelenti azt, hogy nárcisztikus személyiségzavarban szenved. Ez egy komplex tünetegyüttes, a szakember pedig azt ajánlja, hogy ne próbáljuk meg magunk analizálni az embereket – magyarázta Kállai Göblös Nikoletta. 

A pályázat második díjazottja, Gulyás Réka a Varázsszavak című jegyzetében – mint ahogyan arról a cím is árulkodik – azokról a szavakról ír, amelyek közelebb hozzák, hozhatnák egymáshoz az embereket, az emberi kapcsolatok ápolásának és fenntartásának fontosságáról értekezik, kellő empátiával. Napilapunk újságírója elmondta, másodszor vett részt a pályázaton, első írása különdíjat kapott.
− Akkor is egy olyan témával foglalkoztam, amelyik a mindennapi életemben is leginkább foglalkoztatott. Annak a jegyzetnek van folytatása is, amely később a Média a családért díj jelöltje lett Budapesten. Az idei pályamunkámmal egy roppant hétköznapi témát kezdtem boncolgatni. A Varázsszavak című jegyzet az élet olyan mozgatórugóiról szól, amelyek jobb hellyé tehetik számunkra a világot. Olyan fűszerei és ízes igéi a hétköznapoknak, melyek közelebb hoznak bennünket embertársainkhoz. Szomorúan szembesültem vele már többször, hogy a mai fiatalok nem ismernek, vagy nem is akarnak ismerni egyes fogalmakat, például a köszönöm szépen, a bocsáss meg, a ne haragudj rám, a kérlek szépen vagy a szeretlek szavakat. Igaz, hogy a pályamunkám jegyzet, ami terjedelem szempontjából nem hosszú. Nagyon sok megközelítésből tudtam volna még elemezni ezt a témát, úgy érzem, sokkal több van benne. Mondhatnám, hogy a jegyzet az egyik kedvenc újságírói műfajom, fontos számomra, hogy a saját meglátásaimat fejezhetem ki vele, és ha jól sikerül, talán még másokat is elgondolkodtat.

A többi között kitértem arra is, hogy mennyire rossz irányba tart a társadalmunk, ha a gyerekeket sem a szülők, sem a pedagógusok nem nevelik. Mennyire kihat a személyiség formálódására, ha egy gyermek egy olyan közegben nevelkedik, amelyben ezek az életet működtető igék nem használatosak. Valamint arra is, hogy a szüleink és nagyszüleink generációjának meg sem fordult volna a fejében akaratosan követelőzni, és hálátlanul elvárni dolgokat sem odahaza, sem az iskolában. Természetesen én is azt vallom, hogy a nevelés az alapja mindennek, ezért lenne fontos értékekre nevelni a gyerekeinket. És mi lehet annál nagyobb érték, amikor valaki tiszteli a másikat? Legyen az a társa, gyermeke, szülei vagy akár a szomszédja – mutatott rá Gulyás Réka. 

A harmadik díjazott Dévity Tamás Nehéz kibírni könnyek nélkül című, Egy vajdasági magyar egyetemista tapasztalatai a diáktiltakozásokról alcímű írásában Greguss Lillával, az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves hallgatójával készített interjút az aktuális diáktiltakozásokról. Dévity Tamás elmondta, tavaly jelentkezett először a pályázatra, és első lett, ami motiválta a folytatásra.

− A tavalyi eredmény óriási lendületet adott, a két pályázat között számos interjút készítettem, de amire kimondottan büszke vagyok, az az, hogy sikerült szülőfalum lapjának, a Szó-Beszédnek állandó munkatársává válni, amelynél teret biztosítanak írásaim publikálására. A tavalyi siker után biztos voltam abban, hogy az idén is pályázok, és sokat gondolkodtam, milyen témát válasszak. Bár nagyon vonzanak az életutak és az örök emberi kérdéskörök, mégis egy aktuális téma mellett döntöttem, ezek pedig a Szerbiában zajló tiltakozások. Kíváncsi voltam a tüntetések, blokádok belső eseményeire és a tüntetők motivációjára. A téma feldolgozásához az interjú mellett döntöttem, ugyanis Greguss Lilla személyében nagyon jó alanyra bukkantam, aki rendszeres résztvevője a tüntetéseknek, diáktiltakozásoknak. Azt gondolom, hogy egy informatív írást sikerült megírni, tekintettel arra, hogy ezt megelőzően nem igazán találkoztam mélyebb interjúval a témában. Nagyon fontos számomra, hogy foglalkozzunk a társadalmat érintő kérdésekkel, persze minden narratívát górcső alá véve. Lilla válaszai új szemszögből láttatják a témát, és ezúton is köszönöm neki, hogy vállalta az interjút. Szerintem jó interjú csak jó alannyal készülhet – mondta Dévity Tamás.

A különdíjat az idén Kollár Melitta A kutyák mindig boldogok című tárcájának ítélte oda a zsűri. Az írás egy konkrét eset révén vall arról, hogy a folyamatos építkezés hogyan hat a természetre. Félreértés ne essék, nem egy harcias környezetvédő szöveggel van dolgunk, inkább nosztalgikus merengésről a múltról, az elmúlásról, vagy ahogyan a szöveg mondja: az örökös változásról.