A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg dr. Szeli István akadémikus legújabb kötete Tájkép- és portrévázlatok Zenta honlapjára címmel. A könyvet a szerző születésének 88. évfordulója alkalmából adták ki. Azoknak az írásoknak a válogatását veheti kezébe az olvasó, amelyek részben már olvashatóak voltak korábbi két, ugyanezzel a címmmel megjelent kötetében. Ez a harmadik kötet bővített változata a korábbi kettőnek: egyrészt azért, mert kiegészített, javított szövegeket is tartalmaz, másrészt pedig azért, mert a tanár úr beemelte azokat a más szerzők által írt vendégszövegeket a könyvbe, amelyek Zenta képzőművészetével foglalkoznak, és amelyek a szerző gondolatsorát viszik tovább.
Az így összekapcsolt írások gyűjteménye Szeli István szülővárosának szellemi, művészi és tudományos alkotóit örökíti meg. Ezekben a „vázlatokban” azonban nem csupán a létrehozott érték jelenik meg, hanem magának az alkotónak a személye, egyénisége, a városhoz fűződő kapcsolatai is. A könyvben kirajzolódnak a kisváros egykori és jelenlegi alkotóinak arcképei, amelyek megtalálták helyüket ebben a Tisza-parti tájban. Hiszen ha nem így lenne, a „zentai” megnevezésnek, ahogy a szerző fogalmaz, kirekesztő funkciója is lehetne. De nincs, mert „... az ember karaktervonásai, szellemi, lelki, érzelmi, gondolkodásbeli, etikai magatartása, jelleme s teljes meghitt benső világa, következésképpen hovatartozása sem a lakhelyi illetőség ügye, ... Sokkal inkább egy lélektani fejlődésfolyamat eredményének kell tekintenünk, ... „
Ennek az élményvilágnak a fejlődési folyamatára Zágon István íróvá érlelődésének példájával mutat rá a szerző. Ebből kiindulva a sajátosan egyéni élményen alapuló értékek egyetemes magyar értékké válnak. Zágon „kisközösségi humanizmusának” az ösvényeit kell járhatóvá tennünk, hogy azon végre eljuthassunk a nagy közösségek országútjára, fogalmazza meg Szeli tanár úr a kötettel vállalt célt. Minden író, költő, művész visz magával valamit otthonról, a helyi színekből. Hogy hogyan és mikor szembesül ezzel, fölismeri-e az Otthon életút-meghatározó szerepét, arra jó válasz lehet az előhangot záró gondolat.
„Az itt felvázolt arcélek egyikének életművén töprengve jutottam el magam is arra a következtetésre, hogy nem a vezérek, az uralkodók, az állambölcsek vagy vallásalapítók tanításában kell keresnünk életünk támfalait és tartóoszlopait, hanem mindennapjaink életterében, tapintható elemeiben, ezek összefüggéseiben, kölcsönhatásában, viszonyrendszerében és törvényszerűségeiben, amit a művészi gondolkodású lélek és a gondolkodó elme ismer fel, s tudatosít bennünk. Ennek révén Zenta az ottani ember számára már nem pusztán lakhely, hanem az Otthon apoteózisává magasztosul.”
A portékat jegyzetek, interjúk, levelek, emlékezések és vallomások egészítik ki, valamint helyet kapott a kötetben a névjegyzék is. A könyvborító Benes József linómetszetének felhasználásával készült.
