Október 14-e és 31-e között rendezik meg Budapesten a Külhoni magyarok kulturális fesztiválját. A rendezvényen idén is helyet kap a színház, a zene, a tánc, a film, az irodalom és a képzőművészet. A hamarosan kezdődő Biennále színházi programjáról Darvay Nagy Adrienne színháztörténészt, a rendezvényt szervező Égtájak Iroda szaktanácsadóját kérdeztük, aki lapunknak nyilatkozva azt is elmondta, hogy két évvel ezelőtt inkább kortárs műveken alapuló színpadi alkotások lehettek jelen a budapesti rendezvényen, idén főként klasszikusok korszerű feldolgozásai között válogathatnak az érdeklődők.
Milyen szempontok szerint állt össze az idei Biennále színházi programja?
– A színházi előadások mellett két olyan zenés darabra hívom fel a színházba járó közönség szíves figyelmét, amelyek kiválasztásában nem vettem részt ugyan, viszont színpadművészeti értékük, illetve színháztörténeti jelentőségük okán érdekelheti a teátrum-kedvelő nézőket is. Ilyen a Kolozsvári Állami Magyar Opera, azaz a világ egyetlen nemzetiségi operatársulatának októberi bemutatója, Verdi Álarcosbál-ja, amely a nemzetközi hírű Ascher Tamás legelső rendezése határon túli magyar színpadon. A másik pedig interkulturális szempontból is izgalmas vállalkozás, hiszen Kerényi Miklós Gábor és alkotótársai tavasszal egy az egyben, román nyelven is színre vitték a Budapesti Operettszínház legnagyobb sikerét, Gérard Presgurvic Rómeó és Júliáját a bukaresti Ion Dacian Nemzeti Operettszínházban. A Biennále keretében sor kerül egy rendkívüli kétnyelvű előadásra a két intézmény művészeinek közös tolmácsolásában. Külön érdekessége, hogy „román szereplők” között két ismert magyar színésszel is találkozhatunk: a Tybaltot alakító bukaresti születésű, Marosvásárhelyen diplomázott Fazekas Ernő egyúttal a román nyelvű változat fordítója. A temesvári magyar színház korábbi igazgatója, a Budapesten is népszerű, jelenleg szabadúszó színész Demeter András pedig Lőrinc barátot játssza.
A fentiekből is következik, hogy az Égtájak Iroda „Vendégségben Budapesten – Határon túli színházi estek” őszi idényének előkészítésekor – amely az első Kortárs Művészeti Fesztiválhoz hasonlóan ebben az évben is egészében beépült a Biennále programjába – még inkább törekedtünk a „Legekre”, vagyis hogy a nagyszínpadi programban a külhoni magyar színpadművészet legfrissebb alkotásai és valóban legjelentősebb alkotói reprezentálják a határon túli magyar színházművészetet. Ugyanilyen igénnyel válogattuk ki a kisebb, kamara- vagy stúdiószínházi produkciókat is, amelyek az új játszóhelyen, a FÉSZEK Művészklub Kupolatermében láthatók. Hiszen a Biennále összművészeti jellegének köszönhetően így még nagyobb műfaji változatosságban bizonyítható a fővárosi közönség előtt, hogy milyen sokszínű és magas színvonalú a magyar teátrumi élet szerte Közép-Európában.
A színháztörténész számára mi a legizgalmasabb az előadások közül?
– Az egyes tévhitekkel ellentétben, ez a hivatás nem azt jelenti, hogy „színháztörténész” kizárólag a múltban búvárkodik, sokkal inkább a szemléletet jelzi, miszerint összefüggéseiben tekintjük a jelen színjátszását. Így aztán azt vettem észre, hogy amíg két évvel ezelőtt inkább kortárs műveken alapuló színpadi alkotások lehettek jelen a külhoni magyarok művészeti fesztiválján, ezúttal főként klasszikusok korszerű feldolgozásai között válogathattunk. A második Biennále színpadi keresztmetszetének egészére vonatkozó, általam „klasszikusan aktuális – aktuálisan klasszikus” címen összefoglalt jellegzetesség egyébként napjainkban az európai tendenciákra hajaz. A színház klasszikus módon mindig az aktuális valóságot, kérdéseket, problémákat tükrözi, mostanság inkább aktuális módon színre vitt klasszikusok segítségével.
Ugyanez mondható a Biennále színpadművészeti programsorozatát nyitó „Nagy József Regionális Kreatív Műhely” ősbemutatójáról is. Bár a 100 tű hossza című, élő zenével előadott színielőadás kétségtelenül a vajdaságiak legújabb egyedi alkotása, ugyanakkor a méltán világklasszisként tisztelt Nagy József társulatának összetétele, alkotótársainak, illetve az élő zenét előadó művészeknek a köre, a mozgásművészeti produkció témája, dramaturgiája, motívumai, stílusa és filozófiája összehasonlíthatatlanul az „élő klasszikus” Nagy Józsefet fémjelzik.
Folytatás keddi számunkban.
