Október 14-e és 31-e között rendezik meg Budapesten a Külhoni magyarok kulturális fesztiválját. A rendezvényen idén is helyet kap a színház, a zene, a tánc, a film, az irodalom és a képzőművészet. A hamarosan kezdődő Biennále színházi programjáról Darvay Nagy Adrienne színháztörténészt, a rendezvényt szervező Égtájak Iroda szaktanácsadóját kérdeztük, aki lapunknak nyilatkozva azt is elmondta, hogy két évvel ezelőtt inkább kortárs műveken alapuló színpadi alkotások lehettek jelen a budapesti rendezvényen, idén főként klasszikusok korszerű feldolgozásai között válogathatnak az érdeklődők.
Folytatás hétvégi számunkból
A prózai színházművészetet a nagyszínpadon sajnos csak három rangos határon túli magyar társulat reprezentálhatja. Tudniillik, Shakespeare Ahogy tetszikjét a Beregszászi Illyés Gyula Színház előadásában, amelynek az Égtájak Iroda is az egyik koprodukciós partnere, a gyulai szabadtéri bemutató óta nem játszották, és nem volt elegendő idő felújítani, illetve kőszínházba adaptálni. Így Vidnyánszky Attila másik rendezését reményeink szerint tavasszal láthatják a budapesti nézők. A kárpátaljai rendező elképzelésében most csupán az erdélyi Tamási Áron Énekes madár című színjátékát nézhetjük meg felvidéki művészek tolmácsolásában. A Komáromi Jókai színház másik előadása pedig a kiváló fiatal rendező Czajlik József hazatérését jelzi, aki egyszerre antik és nagyon mai, elidegenített és mégis bensőséges felfogásban vitte színre Szophoklész Antigonéját. A Biennále
keretében egyébként Czajlik egy másik rendezése is megtekinthető a FÉSZEK Művészlub Kupolatermében: a csak rövid ideje működő dunaszerdahelyi Epopteia Műhely Társulás keretében Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát? című drámáját Gál Tamás adja elő.
Két Tompa Gábor-rendezéssel érkezik végre Budapestre az Európai Színházi Unió egyetlen magyar tagja, a Biennálét záró Kolozsvári Magyar Színház is. Ezúttal tolmácsolásukban Shakespeare- és Csehov-darabot láthatunk: Bogdán Zsolt briliáns címszereplésével a minden tekintetben időszerű III. Richárdot – amely nemrég a Gdanski Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon is hangos nemzetközi sikert aratott, illetve a Három nővért, amely az idei UNITER-gálán elnyerte a Román Színházművészeti Szövetség „az év legjobb előadásának” és „a legjobb rendezésért” járó díjait. (Egyébként a díszlettervért Both András, a Mását játszó Kézdi Imola, a Versinyint alakító Bogdán Zsolt, Andrejért Hatházi András és Nataljáért Skovrán Tünde ugyancsak UNITER-díjra voltak jelölve, akárcsak a sepsiszentgyörgyi Yvonne, burgundi hercegnő és rendezője, Bocsárdi László, díszlettervezője, Bartha József, valamint Mátray László és Pálffy Tibor. Tehát Romániában főként két magyar „nemzetiségi” színház „versengett” a román szakmai díjakért.)
Kiemelkedő esemény lesz Budapesten Bocsárdi László legújabb rendezésének hivatalos bemutatója: Molière A mizantrópja, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház az Égtájak Irodával koprodukcióban vitt színre. A címszerepet Pálffy Tibor alakítja. További jó hír a szentgyörgyi társulat és a színpadi különlegességek kedvelőinek, hogy Pálffy saját rendezésében és izgalmas előadásában Beckett Az utolsó tekercs című monodrámája is megtekinthető a fesztivál keretében.
Számos különleges kamara- és egyszemélyes előadás látható még a kupolateremben. Feltétlenül érdemes jegyet váltani a szatmárnémeti Harag György Társulat színészének, Rappert Gábornak zenés Cseh Tamás estjére, amely a nyáron elhunyt, és a határon túl szintén közkedvelt művészre emlékeztet. Ha tehetik, nézzék meg a kolozsvári Kakuts Ágnes Árva élet című előadását, amely egy 16 gyermekes csángó asszony vallomása: igazi katartikus élményt nyújthat egyszerűségével, őszinteségével és természetes tisztaságával.
Néhány éve Budapesten is nagy szakmai és közönségsikert aratott a szabadkai Népszínház Záróra című előadása. Ezúttal – Kalmár Zsuzsa, Kovács Nemes Andor, valamint Ralbovszki Csaba kezdeményezésének, illetve Brestyánszki Boros Rozália dramaturgnak és Mezei Zoltán rendezőnek köszönhetően – egy kissé másfajta kamaradarabbal rukkoltak elő. Az Adieu, Bandi egy szerelmi háromszög története, amelynek „szögeiben” Léda, Ady Endre és Diósi Ödön áll. Az ifj. Kucsera Géza által megzenésített versek „eredeti költőjét” Kovács Nemes Andor személyesíti meg, akinek egyben ez a vizsgaelőadása.
Milyen érdeklődésre számítasz az eddigi tapasztalatok alapján?
- Hatalmas érdeklődésre… S nem hiszem, hogy ebben tévedek.
Megmérettetés vagy bemutatkozás inkább a színházak, színészek, színházi szakemberek számára a rendezvény?
– Minden egyes előadás, minden közönség előtti megnyilvánulás egyszerre megmérettetés és bemutatkozás a színház művészei és technikai személyzete számára. Még nagyobb kihívás egy-egy vendégjáték – más helyszínen, kiszámíthatatlanabb körülmények közepette. Pláne határon túl. A budapesti közönség előtti fellépés pedig további izgalmakat jelenthet. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvény résztvevőit a nézők egymással is inkább összehasonlíthatják, tehát a megmérettetés mértéke tovább növekszik. Az „elvárás” a művészekre és a műszakra egyaránt nagyobb terhet róhat. Ugyanakkor sem a meghívott társulatoknak, sem a közönségnek nincs okuk aggodalomra. Nagyszerű közös élményekben lesz részünk 2009. októberének második két hetében, amit szívből kívánok mindnyájunknak.
