Budapest Főváros Levéltára és a Magyar Levéltárosok Egyesülete néhány évvel ezelőtt A Kárpát-medence levéltári forrásai címmel sorozatot indított, amelynek célja, hogy az 1918-ig keletkezett magyar vonatkozású irategyütteseket leltárba foglalja. Az első kötet néhány évvel ezelőtt jelent meg, és Szlovákia egy részét dolgozza föl. A szlovákiai második kötet még nem készült el, viszont nemrégiben megjelent a Vajdaságra vonatkozó kiadvány.
A fond- és állagjegyzéket Fodor István és Apró Erzsébet készítette. Fodor Istvánnal, a zentai Történelmi Levéltár igazgatójával, a Vajdasági Levéltárak Egyesületének elnökével a kötet kapcsán beszélgettünk.
* Készül a teljes Kárpát-medencei leltár?
– Furcsamód a nyugati elvtársak már kicsit elkényelmesedtek, mert a magyar barátaink járnak át Ausztriába is. Szlovénia és Horvátország esetében más a helyzet, hiszen igen kevés a magyarul tudó levéltáros, Mariboron kívül talán nincs is. Ezek a kötetek anyaországi segítséggel készülnek.
* Milyen céllal készülnek a levéltári gyűjtemények?
– Alapvetően a kutatók munkáját szeretnénk könnyebbé és olcsóbbá tenni. Hiszen ezek a kötetek eljutnak minden magyarországi és vajdasági, sőt, néhány szerbiai levéltárba is. Ha valaki kutatni akar, az alapvető információkat megtalálja: a fond címét, nevét, keletkezési időpontját, azt, hogy melyik időszakra vonatkozik, és hogy mennyi irat található benne. Ez nem egy esti olvasmány, azok forgathatják majd nagy haszonnal, akik kutatómunkát végeznek.
* A szerzők, szerkesztők számára hozott új ismereteket a kötet?
– Érdekes volt bejárni a vajdasági levéltárakat, Mitrovicán például még nem jártam, ez a kötet adta az apropót, hogy oda is elmenjek. Nekem, mint igazgatónak összehasonlítási alapot nyújtott ahhoz, hogy lássam, hol van a zentai levéltár a vajdasági levéltárakhoz képest. Meggyőződtem, hogy az első harmadba tartozunk. Sajnos néhány esetben szembesültünk kellett azzal is, hogy nem mindenhol van olyan szakember, aki érti az írott anyag nyelvét. Ezért történt meg, hogy olyan anyagot selejteztek ki, amit nem lett volna szabad. Így az elkészült levéltári fondjegyzék az iratvédelmet is szolgálja, hiszen számba vettük, ami van, és ezután talán jobban meggondolják, hogy mit dobnak ki, és mit őriznek meg tartósan.
* Hatékony az együttműködés a levéltárak között?
– Két évvel ezelőtt Veszprémben a Magyar Levéltárosok Egyesülete és a Vajdasági Levéltárosok Egyesülete együttműködési szerződést írt alá, amellyel a korábbi kapcsolattartást erősítették meg. Hosszú-hosszú évek után sikerült a Szerbiai Levéltárosok Egyesületének elnökét elvinni Zalaegerszegre, a Magyar Levéltárosok Egyesületének évi kongresszusára. A plenáris ülésen Milča Mandić kifejezte együttműködési szándékát. Biztatóak a jelek tehát ebben az ügyben, amit kicsit személyes, illetve zentai sikernek könyvelhetek el.
