A kulturális antropológiai kutatásokat tartalmazó tanulmánykötet részben folytatása a néhány évvel ezelőtt megjelent Mint leveleket a vihar címűnek. Most azonban a szerzők három vajdasági településen gyűjtöttek anyagot. Zenta és Bácsfeketehegy mellett Dobradóban is vizsgálták, hogy a vajdasági magyarokat mennyiben lehet egy közös kultúra részének nevezni, illetve hogy a délvidéki magyar kultúra és identitás elválik-e a tágabb értelemben vett magyar kultúrától és identitástól.
A tanulmánykötetet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a budapesti székhelyű Timp kiadó közösen jelentette meg.
A könyvet a szerzők részvételével a múlt héten mutatták be az említett három településen. Zentán jelen volt A. Gergely András kulturális antropológus, a MTA tudományos főmunkatársa és Szarka László történész, a MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója is, valamint fellépett a budapesti Regélők együttes. Koncertjük tematikájában kötődött a könyvhöz, hiszen dallamviláguk gyökerekhez visszanyúló, népdalokból építkező, a zenészek pedig erdélyi származásúak. A tanulmánykötetről a szerzőkkel beszélgettünk.
* Minek alapján választottátok ki, hogy hol kutattok?
Hajnal Virág: – Nagyon fontosnak tartjuk, hogy azt a közösséget vizsgáljuk, amiben élünk, illetve amiből származunk. Nem kell elutazni a világ másik végére, hogy megismerjünk egy új közösséget, egy más szokásvilágot. A saját világunk jelentéseit, összefüggéseit kutatni legalább olyan izgalmas.
* Neked közeli ez a világ, hiszen innen származol, de Papp Richárd Budapesten született.
Papp Richárd: – Sült pestiként keveredtem ide Bácskába a feleségem, Virág révén, de nagyon hamar otthon éreztem magam. Ez elsősorban azoknak köszönhető, akik már az első percben befogadtak. Nagyon sok időt töltöttem Zentán és Bácsfeketehegyen, és egyre jobban belekerültem a helyi élethelyzetekbe. Mivel érdekelnek az itteni magyar világok, különösen a vallás és a nemzettudat összekapcsolódása, együtt boroztam, kávéztam, beszélgettem az itteniekkel, és mind többen osztották meg velem a gondolataikat, örömüket, bánatukat. Azt is el kell mondani, hogy az én sorsom – a feleségem és a gyerekeim által – összekapcsolódik a vajdasági magyarság sorsával. Nem is akarok, de már nem is tudnék távol kerülni ettől.
* Milyenek a magyar világok? Mi derült ki a kutatásokból?
– Hajnal Virág: – A kávéról szóló írásunk nagyon jó példa arra, hogy milyenek vagyunk. Dobradóban merült föl bennünk, hogy a kávézás kultúráját megfigyeljük. A nők reggel nyolckor isszák az első kávét. Megtervezik a napot. A következőt, amikor visszajönnek a boltból, majd miután kitakarítják a lakást. És ez így folytatódik egészen a nap végéig. Lefekvés előtt, éjfél körül isszák az utolsót. Naponta kb. tíz-tizenöt csészével fogyasztanak. A közösség kultúrájának része a kávézás. Fontos, hogy mikor és kivel isznak kávét. Budapesten hívtak föl egyik reggel, hogy Virág, gyere kávézni. Ezzel jelezték, hogy hiányzom nekik. Ők török kávét isznak, amit a szerbektől vettek át. A dobradói magyarok kultúrájának fontos része tehát a kávézás. Megfigyeltünk más közösségeket is. A mentalitásnak egyik erőteljes meghatározója, hogy milyenek a kávézási szokások.
– Papp Richárd: – Nagyon izgalmas megfigyelni, hogy hogyan változik, alakul a kávézás a különböző magyar közösségekben. Dobradóban elképzelhetetlen a neszkávé. Bácsfeketehegyen már előfordul, Zentán meg már egész sokféle kávézási lehetőség van. Nem mindegy például, hogy kivel isznak török kávét, kivel neszkávét. Ezekből az apró mozzanatokból sok mindenre lehet következtetni.
* Gondolom, ha valakivel a nap huszonnégy óráját együtt kell tölteni, akkor az azt is jelenti, hogy a kutatás befejezése nem jelenti egyben a kialakult kapcsolat végét is. Visszajártok?
– Hajnal Virág: – Nyilván ezek a kapcsolatok olyan mélyek, hogy nem fejeződnek be a könyv megjelenésével. Nem is könyvben gondolkodunk. Ezek folyamatos, bensőséges, családi kapcsolatok.
– Papp Richárd: – Reméljük, írásainkkal valamelyest viszonozni tudtuk szeretetüket. Nem egyszerűen adatközlők és kutatók szólalnak meg a tanulmányokban. Sokkal többről van szó. Szeretetkapcsolat és együttgondolkodás eredménye a könyv, amiben azért megtalálható néhány válaszlehetőség azokra a kérdésekre, amelyek a magyar világok és kultúrák sokszínűsége kapcsán fölvetődnek bennünk.
