Hajnal Jenő: Kinek lenne jó az, ha egy ilyen tevékenység megszűnne, vagy el sem kezdődött volna?
A zentai székhelyű intézet épületét 2003 májusában adták át, de hivatalosan 2005 szeptemberében alapította meg a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács. Az intézetet évekig különféle támogatásokból tartották fenn. Idén tavasszal, miután a Tartományi Végrehajtó Tanács társalapítóvá vált, megteremtődtek a stabil működési feltételek. A pályázati források pedig hozzájárulhatnak a közművelődési, közgyűjteményi és tudományos tevékenység folyamatosságához.
A feladatokról és az idei programokról Hajnal Jenő igazgatót kérdeztük.
• A napokban adták át Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet. Ezzel teljessé vált a Kárpát-medencében a magyar művelődési intézetek hálózata?
– Régi óhaja volt ez mindazoknak, akik fontosnak érezték a közművelődés és a kultúra szervezését intézményesített formában, amelyet a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium 1996-ban kezdeményezett. Akkor még elsősorban könyvtárakra és a közművelődési ernyőszervezetekre támaszkodott. A szándéka az volt, hogy hálózatokat alakítson ki a magyar régiókban. Most Kárpátalján, tavaly Kolozsváron, öt évvel ezelőtt nálunk kezdődött el az ilyen jellegű tevékenység. Eszéken az Oktatási és Közművelődési Központ keretében folyik ugyanez a munka. Alsóőrön dokumentációs intézet van, Felvidéken Somorján Kisebbségkutató Intézet, Dunaszerdahelyen Közművelődési Intézet működik. Lendván már 1994-ben volt Magyar Művelődési Intézet. Azért tartottam fontosnak mindezt elmondani, mert ahhoz, hogy idáig elsjussunk, hosszú idő kellett. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek nehéz időszakot kellett átvészelni. Remélem, hogy most már ki tud teljesedni a tevékenysége. Hiszen ezidáig a támogatásoktól függött még a létezése is. Intézetünknek a Nemzeti Tanács, illetve a Szülőföld Alap volt az eltartója. Miután társalapítóvá vált a Tartományi Végrehajtó Tanács, megszűnt a létbizonytalanságunk, és így az év utolsó negyedében már egészen más formában, más lehetőségek között tudunk dolgozni.
• Miben látja az új lehetőséget?
– Az eddigi közművelődési és közgyűjteményi munkára korlátozódó tevékenységünk a kisebbségkutatásra, a társadalomkutatásra tud kiterjedni. Elképzeléseink szerint legalább hat fiatal kutatót foglalkoztathatnánk az Intézetben. Olyan jövőstartégia kidolgozása a tervünk, amely ennek a kisebbségi közösségnek stabilabb és biztatóbb jövőt tudna tudományos szempontból is fölvázolni. Ezek a kutatások a politikumot és a közösséget segíthetnék. A többségi nemzettel is nagyon fontos volna olyan kapcsolatokat kialakítani, amelyek révén a kisebbségkutatás fölértékelődik. A közművelődési tevékenység eddig is fontos feladata volt az intézetünknek. Az amatőr egyesületekkel való együttműködésben is szeretnénk kialakítani olyan kapcsolatokat, amelyek révén szakmai segítséget tudunk nyújtani a tevékenységükhöz.
• Kiadói tevékenységet is folytat az Intézet.
– Tavaly öt könyvünk jelent meg, az idén tízet terveztünk. A Forum Könyvkiadóval közösen szeretnénk kiadni Bodor Anikó népzenei anyagának IV. gyűjteményét, és közreműködők vagyunk Mák Ferenc dévidéki bibliográfájának digitalizálásában. Hódi Sándornak nemrégiben jelentettük meg egy interjúkötetét, Beder István Háromszáz évgyűrő című regénye pedig – sajnos, már posztumusz kötetként – most jelent meg. Sava Babić Mađarska civilizacija (Magyar civilizáció) című könyvének bővített kiadását is fontosnak tartottuk. Ezek a könyvek jelzik azt is, hogy milyen kiadványokkal foglalkozunk. Tervezzük a népzenei lemezek megjelentetését. Bodor Anikó válogatásában készül a horgosi Durindó anyagát felölelő cédé, amelyben a teljes vajdasági népzenei anyanyelv tükröződik. Fontos kutatási tervünk a vajdasági magyar művelődéstörténeti lexikon elindítása, amelynek Káich Katalin lesz a főszerkesztője, Balázs Art Valéria pedig a szerkesztője.
• Az Intézet koordináló szerepet is vállal. A budapesti Égtájak Irodával együttműködve számos rendezvény lebonyolítója.
– Tevékenységi köréből adódik ez a feladata is. Legeredményesebb együttműködésünk az Égtájak Irodával alakult ki. Ahogy az Égtájak fesztiválok szerveződtek, magától értetődően bekapcsolódtunk a közös munkába. Nekünk nagyon fontos, hogy ne csak a mi saját régiónkban, hanem az egész Kárpát-medence magyarságának a kutúrájában, egységes nemzeti gondolatában jelen legyünk. Az idei év a mi szempontunkból azért is fontos, mert a szabadkai Interentno fesztiválra mintegy kétszáz határon túli magyar fiatalt hoztunk vendégségbe, akik más vajdasági településekre is elmentek egy-egy fellépés erejéig, illetve a bebarangolták ezt a vidéket. Nemrégiben volt a füleki fesztivál, ahova a szabadkai Népkör csapata kapott meghívást. Közösen szevezzük az idei Égtájak fesztiválok zárórendezvényét Kolozsváron, amellyel egyben a Reneszánsz év is zárul. Ezeknek a fesztiváloknak az a jelentősége, hogy mozgásban tartja a Kárpát-medencei magyar fiatalokat. A kultúra által erősíti a közösségi élményt, és az egységes magyar kultúrához való tartozást.
• Az utóbbi időben elhangzott vádakkal kapcsolatban, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kapta meg a magyarországi támogatások nagy részét, nem nyilatkozott eddig.
– Több alkalommal is támadás ért emiatt bennünket. Személy szerint engem is. Ilyenkor az emberben fölmerül a kérdés, hogy mi is a jó nekünk. Hogy egyáltalán legyen-e Vajdasági Magyar Művelődési Intézet? Kell-e? Keressünk-e tartós megoldást a működéséhez? És addig, amíg nincsenek meg a föltételek a munkához, keressünk-e valamilyen áthidaló lehetőséget? A Magyar Nemzeti Tanács és a Szülőföld Alap éveken keresztül segített bennünket, hogy ne a semmiben toporogjunk. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ezzel másoktól vettük el a lehetőséget, hiszen a pályázati keretet megcsorbította a nekünk ítélt támogatás. De nem tudom, kinek lenne jó az, ha egy ilyen tevékenység megszűnne, vagy el sem kezdődött volna? Túl sok magyarázkodásra nincs okunk. Nem érzem ennek fontosságát, mert ez egy olyan intézet, amelyik szerteágazó tevékenységével felöleli a vajdasági magyarság egészét.
