Fehér virágok borítják Benkő László Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zenész, az Omega zenekar egykori tagjának sírját.
Stílusosan egy szintetizátort formáz Benkő László síremléke, aki számtalan felejthetetlen koncerten szólaltatta meg a hangszert. Sírján a Farkasréti temetőben mindig friss a virág, most fehér krizantém borítja. Benkő László középiskolás korában kezdett zenélni, rövid ideig tagja volt a Benkó Dixieland Bandnek, majd a Próféta együttesben játszott, amely az Omega egyik elődjének tekinthető.
Az Omega együttes első évtizedében Benkő szerepköre többször változott: kezdetben zongorán játszott, majd orgonán. 1968-tól Presser Gábor személyében másik billentyűse lett az együttesnek, ekkor Benkő többféle hangszeren játszott: furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős), az Éjszakai országút albumon fuvolán játszott, többek között Mihály Tamás csellón játszott futamai mellett. Koncerteken zongorázott is az orgonán játszó Presser mellett. A kezdeti években, amikor nyugati slágereket dolgoztak fel, még sokszor énekelt, később az Omega saját szerzeményei közül a Rózsafák és a Vasárnap című dalokat.
Presser távozása után viszont kizárólag billentyűs hangszereken játszott. Először csak Hammond orgonán, majd Moog szintetizátoron is, amit 1973-ban az Omega használt először Magyarországon az Omega 5 című albumon. Az Omega 6 – Nem tudom a neved című 1975-ben kiadott nagylemez és az 1976-tól 1979-ig tartó space-rock korszak hangzásának meghatározó elemét jelentették a kidolgozott szintetizátorszólói.
A rendszerváltás után a Hungaroton popzenei részlegének vezető munkatársa lett. Ekkor jelentek meg hosszú idő után a magyar popzene korábbi évtizedeiben készült klasszikusnak számító albumok.
2017-ben májrákkal diagnosztizálták, kitartó küzdelem után felépült, de a koncertezést ez idő alatt se hagyta abba, mindössze egyetlen Omega-koncertet hagyott ki 2017-ben Bátorkesziben. Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2020. november 18-án hunyt el.
2020. december 2-án kísérték utolsó útjára a budapesti Farkasréti temetőben, a szertartás a COVID–19-koronavírus-járvány miatt elrendelt létszámkorlátozás miatt szűk körben zajlott. Sírkövét 2022. április 30-án avatták.
Születésének 79. évfordulóján, 2022. június 12-én Budapest I. kerületében, a Krisztina körút 73. kapualjában emléktáblát avattak a tiszteletére.
