A zEtna kiadásában főként kortárs szépirodalmi művek jelennek meg. A támogatások szűkösebbé váltak az elmúlt időszakban.
– Ami a magyar minisztériumi könyvtámogatást illeti, három-négy évvel ezelőtt még egy eléggé bonyolult elbírálási rendszer működött, de erényei közé kell sorolni, hogy működési szabályzata és gyakorlata figyelembe vette egy-egy könyv reális előállítási költségeit, meg a szerzői tiszteletdíj arányát is. A mai támogatási rendszerben ezek az elvek már nem egyértelműek, és mivel a támogatás egy-egy könyvre lebontva kisebb lett, ezt elsőként a szerző bánja, másodsorban az irodalom, mivel az alkotómunka közvetlen támogatásának csökkenése és hiánya semmiképp sem hat ösztönzően az új művek létrejöttére. Van egy másik fontos forrás is, a tartományi (a zEtnánál ez évi két-három könyvhöz köthető), amely mértéke szerint még mindig ritkán haladja meg a nyomdaköltség árát.
* Mégis lehet könyvkiadással foglalkozni?
– Nem vagyok benne biztos, hogy lehet. Viszont foglalkozunk vele, amennyire csak lehet. Az ideális fejlődési folyamat az lenne, ha a tizedik évébe lépett, hetedik éve könyveket is nyomtató, évente olykor tíz címszóval is jelentkező zEtna idővel gazdasági alapot rakna maga alá. Ám ha csak egyetlen, vagy akár csak fél főállású munkatársat alkalmaznánk, pár hónap alatt becsődölnénk. Ez számomra azt bizonyítja, hogy az adott gazdasági helyzetben a non-profit szektornak a könyvkiadásban (is) van még létjogosultsága. Zárójelben: lehet, hogy csak ennek van! Viszont az idézőjelben mondott kiadóház, hiszen igazából tető sincs felette – helyesebb volna talán kiadószegényházat mondani – olyan feladatot lát el, amely betöltetlen maradt, olyan területre lépett be, amelyet a hiány uralt, s olyan értéket teremt, amely nem csupán regionális szinten megkerülhetetlen. Talán meg lehet érteni a kiadóvezetőt is, aki a vákuumban testet öltött könyvespolcnyi kötetre hivatkozva arra biztat, gazdasági szempontból merjünk akár sikertelenek is lenni!
* A könyvterjesztés sem igazán megoldott. A kiadók saját találékonyságukra vannak utalva, hogy eljuttassák a könyvet az olvasóhoz.
– Vajdaság magyar népessége nem több egy nagyobbacska város lakosságánál. Ráadásul országnyi alapterületen. Itt a kulturális értékek terjedése is a peremvárosi közlekedésre van utalva. Nem várhatunk csodákat. Az általad említett „saját találékonyság"-ra ilyen helyzetben nagy szükség van. Erre szolgálnak pl. a közönségtalálkozók, évente akár két tucat ilyen rendezvényünk is van, és elmegyünk mindenhová, ahova csak meghívást kapunk. A másik lehetőség nem csupán a könyv mint tárgy, hanem a benne foglalt érték terjesztésére is vonatkozik, ez a világháló, s ezen belül a mi közvetlen életterünk, a – dupla vével – Wajdaság, a legwidámabb webfalu.
* Vannak felmérések, hogy kik olvasnak, hogy kikhez jut el a szép, írott szó?
– Nem tartom mellékes dolognak azt, és ahogyan – mert az olvasásnak is van minősége – egymást olvassuk. Író az írót, és mert olvasóból lesz az író, és az író mindig is megmarad olvasónak, az olvasó is az olvasót. Külön tisztelet annak az olvasónak, aki véleményét meg is fogalmazza, a benne foglalt értékítélettől függetlenül. A zEtna szerzők ezen felül tiszteletpéldányaik arányában maguk választhatják ki könyvük első száz olvasóját. Ezek a kötetek bizonyosan a legjobb helyre kerülnek. Bár nincs ez másként azok esetében sem, akik a mai viszonyok között pénzt is áldoznak egy-egy könyvre. Részünkről már megértek egy szentté avatásra.
