Amennyiben az elmúlt hétvégén egy irodalomkedvelő betért a zEtna idei, sorrendben 19. irodalmi fesztiváljára, sem a program minőségét, sem a közönség számát, sem a szervezők vendégszeretetét illetőleg sem érezhetett hiányt semmiben. Még annak ellenére sem, hogy az idén ennek az érzetét és jelentőségét járta körbe a fesztivál fősodra, Gubik Korina, zentai képzőművész kiállításmegnyitó-performance-án keresztül, amihez Miroslav Jovančić szabadkai képzőművész és zenész tartott zenés képelemzést, Bogdán József papköltő legújabb, a Forum Könyvkiadó gondozásában megjelent Még utoljára (Életrajzi versek) című verseskötetének a bemutatóján, a zentai születésű papköltő rendhagyó gyónásán, Aaron Blumm Török Zoli-univerzumát (talán) lezáró kötetének, Bicskei Gabriella által, úgyszintén sajátos bemutatásán keresztül Parti Nagy Lajossal való beszélgetésig, ami után Bakos Árpád és Miroslav Jovančić „húzta el” a fesztivál és résztvevőinek a nótáját.
– A hiány egy folyamatosan jelenlevő téma. Az egész emberi létünk egy nagy glóbusz, az űrben helyezkedik el, és így nyilván létezésünk kerete a hiány. Ezért bármelyik írói életművet kibontunk, akkor egy szerves anyaga ezeknek az életműveknek, különböző vonatkozásokban a megélt hiány – fejtett ki Beszédes István, a zEtna Kiadó vezetője, a fesztivál főszervezője, és hozzáfűzte, hogy az idei fesztiválon valamennyi beszélgetésben könnyű volt belekapaszkodni a hiányba. Azzal, hogy a hangsúly nem a hiányom volt, hanem meglévő tárgyak, témák, emberek megmutatásában – jegyezte meg a főszervező, aki elmondta azt is, hogy az idei egy kisebb költségvetésű fesztivál volt, de ennek ellenére az összes funkciója működött.
– Igaz, nem három, hanem két napon keresztül, de jó hangulata volt az egésznek: kitűnő beszélgetések, séták zajlottak le – jegyezte meg, és hozzáfűzte, jó lenne, ha a huszadikat sikerülne nagyobbra megrendezni.
– Ez persze sok mindentől függ, de szeretném, ha a huszadik még emlékezetesebb lenne, s ezen már el kellene kezdeni gondolkozni, mert ez egy lényeges évforduló – jegyezte meg Beszédes és hozzátette, hogy már nagyon sok hagyománya van a fesztiválnak és azt kell kiválasztani, amit igazából meg szándékoznak mutatni.
– Lehet, hogy vissza is fogunk térni a szalonbeszélgetéseken túl azokhoz a formákhoz, amiket a kezdeti időszakban folytattunk. Korábban a fesztivál lényeges része volt a közös munka, a kreativitás közös terének a megmutatása, és nyilván jövőre ebből is valamit vissza kellene hozni, meg ezt a részét is meg kellene mutatni. Ez mindig attól függ, hogy mennyire sikerül a fesztiváli költségeket „összebányászni” – jegyezte meg a főszervező.
