Mik ezek a hangoskönyvek és miért olyan divatosak, miért szeretik ennyire a szülők? Önöknek is van?
– Régi és új Disney-hősök történeteit kapják, akik megvásárolják a csomagot. Kapnak az első számmal egy hangszórót, és aztán minden lapszámhoz a könyvben szereplő főbb karaktert. Ezt a figurát kell ráhelyezni a hangszóró doboz tetejére és már szól is a mese. Nekünk még a hagyományos, hangszóró nélküli könyvsorozatból van meg pár szám.
A szülőket az vonzza, hogy az előnyöket látják. A megvásárolt könyvekkel szép, igényes könyvekhez jutnak, megfizethető áron. Emellett a gyermek játszhat a figurával, és arról is beszámolnak, hogy mielőtt megmutatnák a gyermeknek, hogyan működik az egész, már rá is tette és már szól is a mese. Természetesen az is előnye, hogy addig sem képernyőt néz a gyermek.
Azt említette, hogy előnyei is vannak. Ezek szerint hátrányt is lát?
– Sajnos többet, mint előnyt. Az első, és talán legfontosabb, hogy nem az édesanya, az édesapa, a nagyszülő vagy az óvó néni természetes, emberi hangját hallják a gyermekek, hanem egy gépi, mesterséges hangot, ami – mint a tévé esetében is – nem lendíti előre a beszédfejlődést. Sőt! Kutatások bizonyítják, hogy hátráltatja azt. A másik dolog, hogy így elveszik az oly fontos szülő-gyermek interakció, nem kap a gyermek visszacsatolást. Kérdezne valamit, nem ért valamit, és nem tud rá reagálni. Nincs ideje, mert nincsenek szünetek. Elvész a kommunikációs helyzet. Ellentétben a meseolvasással töltött idővel. Minden alkalommal ugyanolyan lesz az élmény. Nem tud a szülő játszani a hangjával, nem hallja a gyermek a magyar nyelvre jellemző prozódiai jegyeket, nem tud megismerkedni ezekkel a hallgató.
Van, hogy a gyermek ismételne szavakat, amik számára nem érthetőek, vagy éppen tetszenek neki. Erre sincs lehetősége. Pedig így épül be a szókincsébe egy-egy szó. A hangszórón keresztüli mesehallgatás után nehezebben köthető már le a gyermek figyelme valódi meseolvasással. Ez az én szubjektív anyai és objektív szakmai véleményem.
Mi a véleménye a Mesemondókákról?
– Ugyanezen dolgokat tudnám csak mondani: elvész a szülő-gyermek- interakció, a minőségi idő átalakul valami egészen mássá. Nem jelent semmilyen előnyt a gyermeknek, ha egy idegen, gépi hang olvassa fel a mondókát a szülő helyett! Nincs szemkontaktus, nem érik a gyermeket azok az ingerek, amelyek a mondókázás alkalmával érnék.
Természetesen haladni kell a korral és meg kell ismertetni a gyermekekkel a technikai eszközöket, de hároméves kor alatt semmiképpen sem! Mindenki a legjobbat szeretné adni a gyermekének, viszont én szakemberként, kompetensként a témában azt javaslom, hogy a hangszóró helyett olvassák fel a gyermeknek a könyvekben szereplő történeteket és játsszák el a mondókákat!
