Néhány héttel ezelőtt Zentán, a magyar kultúra napja alkalmából megrendezett tanácskozáshoz kapcsolódva, a Kárpát-medencei ernyőszervezetek és intézetek fiatal munkatársai is lehetőséget, szót kaptak. Az ismerkedésre is alkalmat adó fórumon beszámolók hangzottak el a folyamatban levő kulturális programokról. A beszélgetést ötletbörze követte, amelyen javaslatokat és terveket vázoltak fel a megjelentek. Ennek kapcsán kérdeztük Gondi Martinát, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársát.
Miért időszerű a tanácskozás témája?
– Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke és Szöllősy Vágó László, a VMMSZ titkára határozott úgy, hogy az idei konferencián a fiataloké legyen a terep. A cél az volt, hogy megismerjük egymást, hiszen a művelődési intézetek és a művelődési ernyőszervezetek szerte a Kárpát-medencében már több éve együttműködnek, de a fiatalok eddig nemigen találkoztak. A kárpátaljai Művelődési Intézetet avatóján Kálóczy Katalin, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium főtanácsosa javasolta, hogy üljenek le a fiatal munkatársak, és beszéljenek a terveikről, elképzeléseikről, a már folyamatban levő projektumaikról. Így került sor az Előttem az utódom elnevezésű fórumra. Itt a Délvidéken különösen nagy a szakadék a generációk között, abban az értelemben, hogy van egy idősebb nemzedék és egy egészen fiatal, akikre számítani lehet. Különböző okok miatt – az elvándorlás az egyik – a harmincas-negyvenesek hiányoznak ebből a térségből.
Konkrétan milyen haszna volt a részvevőknek a beszélgetésekből?
– Minden régió bemutatkozott. Egyrészt a szervezet tevékenységéről, másrészt a konkrét programokról számoltak be. Számunkra a folyamatban levő programok kiemelten érdekesek. Lendván nagyon nehéz bevonni a kicsiket a kulturális eseményekbe. Nehéz rávenni őket, hogy magyarul beszéljenek és gondolkodjanak, illetve hogy bármilyen aktivitásban részt vegyenek. Ezért számukra hasznos példa volt a horvátországiak játszóház-programja. Náluk képzéseket is szerveznek játszóházvezetők részére. A játszóház sok helyen működik, és nagyon nagy az érdeklődés ezek iránt a foglalkozások iránt. Nem új dolog a játszóház. De ha valaki elmondja, hogy milyen konkrét rendelkezéseket hoztak ennek érdekében, hogy hogyan emelték szakmai szintre a programot, az másoknak is segíthet.
Tavaly vajdasági körutat szervezett az Intézet és a Művelődési Szövetség, hogy munkatársai és a művelődési egyesületek vezetői tapasztalatot cseréljenek. Mi volt a cél?
– Abban mindenképpen segített a körút, hogy visszajelzést kaptunk. Bármilyen apró programot indítottunk, mindig az volt a válasz, hogy nem tudjátok ti, milyen egy Isten háta mögötti faluban élni. Tehát, hogy nem tudjuk, milyen az élet egy elzárt településen. Föltehetjük a kérdést, ha ilyen nagy a kiábrándultság, akkor mi értelme van az egésznek? Éppen ezért fölvetődött bennünk az a gondolat, hogy meg kellene szervezni egy olyan fórumot, ahol a mi térségünk művelődési egyesületeinek és szervezeteinek a munkatársai találkozhatnának. Itt ugyanazt tudom elmondani, mint az előbb, hogy a jó példára nagyon nagy szükség van. És sok településen vannak jó példák.
Hol vannak jó példák?
– Ott, ahol a mezőgazdaságban, a gazdaságban vagy az élet más területén is vannak. Nincs olyan, hogy egy településnek jól működik a kulturális élete, de nincs mögötte háttér. Fontos, hogy kialakuljon egy olyan kulturális stratégia, ami sok pontban érintkezik a gazdasági élettel. Azokkal az emberekkel kell kapcsolatot kiépíteni, akik azon a „másik oldalon” az információk tulajdonosai. Az volna a lényeg tehát, hogy megtaláljuk a hidakat, amelyek összeköttetést jelentenek. Itthon is, és a Kárpát-medence régiói között is. Mert egy jó ötlet munkahelyeket hozhat, amire azután rá lehet építeni a közösségi tereket, a művelődési programokat.
