A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Szép Magyar Könyv 2008 pályázatának első díját Beder István Háromszáz évgyűrű című könyve kapta, amit a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jelentett meg.Ezzel a kötettel kezdődik a szerző történelmi regénysorozata.
Így, a korábban megjelent regényekkel együtt (Kecsketemplom, Nagyböjt Abbáziában, Város a Baranka Partján, Szomjúság földje), teljessé vált Beder István önéletrajzi ihletésű szépirodalmi helytörténete. A táj, a benne élő arcképek, a családi történetek, a történelmi események pontos képet festenek egy korról: a regényben három évszázad tárul elénk a zentai csata utáni időktől kezdődően egészen a titói Jugoszlávia széthullásáig.
Az itt élő emberek, köztük a magyarság megmaradásának jelképe az évszázadokat átvészelt fa, a Tisza partján. „Ó, ha belegondolunk a homályba vesző idők távolságába! Honnan is tudhatnánk, hogy ennek a fának a magvát szél röpítette-e idáig, vagy a Tisza hátán úszott könnyű pehelyként, annyi mindenesetre bizonyos, hogy megfogamzott. Termékeny sejt volt, a fejlődésnek egészséges alanya, miközben milliónyi párja pusztult el már csírájában, neki kedvezett a végtelen szerencse, fönnakadt, gyökeret eresztett a parti hordalékban, és vékony csúcshajtása kibújt a homokszemcsék közül.” – olvasható a kötet bevezető mondataiban a háromszáz évet tudó Nagyfáról.
A kiadó több szempontból tiszteletben tartotta a szerző óhaját. Így került a kötetbe a csíkszentkirályi Lucs mellett, a Somlyó kútjánál épült erdészház falán olvasható fohász, valamint egy régi fényképalbumból Csányi Rózsa és kislánya, Erzsébet fotója. Hogy miért? A Bederek erdélyi származásúak, és talán ezzel a szöveggel, Az erdő fohászával hajtott fejet ősei előtt a zentai író. A fénykép pedig mindörökre rögzítette az Ada határában levő Nagyfát, amely köré a szerző legújabb, posztumusz kötetként megjelent regényének meséje fonódik.
A történeteket Kanyó Ervin rajzai illusztrálják, a műszaki szerkesztő Beszédes István.
