Három fiatalember jellemének találkozása a valós élettel. Egy mondatban talán így foglalhatjuk össze Sławomir Mrożek Mulatság című darabját, amelyet január 12-én este fél nyolctól láthatnak a nézők Zentán a színházban. A Zentai Magyar Kamaraszín első évadának második bemutatója az elmulasztott pillanatokkal, az elszalasztott lehetőségekkel szembesít.
Ha nem vagyunk képesek nyitott szemmel járni, megnyílni a világ felé, ha megrögzötten ragaszkodunk szokásainkhoz, lemaradunk, mondja Puskás Zoltán, az Újvidéki Színház rendezője.
– A mulatság itt van az életünkben, de hiába akarjuk, nem tudjuk élvezni. A szövegkönyv szerint a három fiatal férfi hiába megy el a mulatságra, mégis lemarad róla. Nincs mulatság. Én ehhez még azt is hozzátenném, hogy mi itt legalább húsz évvel lemaradtunk a világtól. Nemcsak gazdasági értelemben, hanem emberileg is, lélekben is. És ez jellemző az egész térségünkre. Ezzel az előadással ezt is szeretnénk megmutatni a nézőnek. A lokálpatriotizmust félretéve, de sose feledve, hogy hol a helyünk, kicsi félelemmel, de mély alázattal igyekszünk jókedvre deríteni a közönséget. Próbáljunk meg együtt mulatni!
Kovács Nemes Andor, Szabadkai Népszínház színművésze furcsállja, hogy tájainkon még nem fedezték fel ezt a darabot, hiszen kitűnő lehetőséget ad a színésznek.
– Lubickolhat a színész a játékban, élvezheti azt, amiért ezt a pályát választotta. Szakmailag igazán bravúros kifejezési módokra ad lehetőséget. Az emberek egy része belesüppedt a hétköznapokba. Sajnos belőlük van több, nem azokból, akik törekednének arra, hogy jól érezzék magukat. Ha rajzfilmből keresek figurát, akkor azt kell mondanom, hogy az előadásban én játszom a Hupikék Törpikék Törperős és Dulifuli figurájának keverékét. Azt, aki mindegy, hogy van, ha mi mulatságra jöttünk, akkor itt mulatság lesz.
A mai dolgok foglalkoztatják az itt élőket, csak éppen nem úgy gondolnak az életre, mint a fejlettebb országokban. Huszta Dániel, az Újvidéki Színház színművészeszerint ez az alapprobléma.
– A darab nem csak most aktuális, hiszen az emberi jellemek nem változnak a világ rohanó gyorsaságával. Régen is voltak, akik ugyanilyen csökönyösen ragaszkodtak életük megszokott menetéhez, nem tudnak szabadulni a hétköznapoktól. Meg a jövőben is lesznek ilyenek. Csak közben ezek az emberek elfelejtenek élni. A naiv ember szerepét formálom meg ebben a játékban.
A többiek Törpilla szendeségét és naivságát látják Huszta Dánielben.
Három színész, akik Zentáról indultak el. Egy rendező és egy rendezőasszisztens, akik szintén. Puskás Zoltán kiemelte, hogy a közös munkában milyen sokat jelent ez a tény. Sirmer Zoltán, az Újvidéki Színház színművésze számára az a fontos, hogy ők mindannyian már nagyon régóta ismerik egymást.
– Jó itthon lenni. Talán ezért olyan jó a munkafolyamat. Nincsenek, nem voltak olyan gondok, amiért akasztani kellett volna. Nagyrészt magunkat játszuk, amilyenek mi vagyunk, persze sarkítva a jellemeket. Én vagyok a nagyon gondolkodó, aki mindig mindent megmagyaráz, Okoska a rajzfilmből.
Mácsai Endre, az Újvidéki Művészeti akadémia növendéke rendezőasszisztensként vesz részt a közös munkában. Számára öröm, hogy Zentán hivatásos színházi előadás születik.
– Szerintem a közönség ki van éhezve egy ilyen színházra. Ugyanúgy, ahogy az előadásban kiéheztek a szereplők az újdonságra, tudják, hogy valami hiányzik az életükből. Ha ezt a társadalomra kivetítjük, akkor a mai világban mindenki nélkülöz valamit, csak nem tudja megmagyarázni, hogy micsodát.
