„Hazakerültek” a főkötők

A fonott csipke főkötők/kontykötők viselése legtovább az Eszék környéki falvak magyar asszonyai körében maradt fenn. Ám majd másfél évszázada lassan Rétfaluban, Szentlászlón, Kórógyon és Harasztiban is kiment a divatból ez a viselet, hisz Garay Ákos néprajzkutató 1910-ben gyűjtötte be az említett négy faluban az utolsó 11 fennmaradt fonott csipke főkötőt/kontykötőt, amelyet Budapesten, a Néprajzi Múzeumban őriznek. A szabadkai Sebők Valériát épp ez indította el majd’ harminc éve azon az úton, hogy rengeteg próbálkozással kikísérletezze a fonott csipke készítésének ősi technikáját. Azóta fonott csipkével díszített táskái, kalapjai, női ruhái, lakástextíliái számos elismerésben részesültek. Ám arról a vágyáról nem mondott le, hogy a szlavóniai fonott csipke főkötők/kontykötők visszakerüljenek oda, arra a vidékre, ahol valaha készítették és viselték ezeket.

Erre most nyílt lehetőség. Az általa megalkotott/rekonstruált öt kontykötőt az eszéki Szlavón Múzeumnak ajándékozta, hogy ezek a feledésbe merült szlavóniai fonottcsipke-technikával készült darabok is megtalálhatók legyenek az intézmény gyűjteményében.

Az ajándékozás kapcsán egy kisebb kiállítás is készült Sebők Valéria kontykötőiből, fonott csipke díszítésű ruháiból és más öltözeti darabjaiból. A megnyitón Denis Detling, a Szlavón Múzeum igazgatója köszönte meg az ajándékot, Sipos Živić Tünde néprajzkutató, az intézmény munkatársa tartott ismertetőt a fonott csipkéről és Sebők Valéria értékmentő tevékenységéről. A szabadkai népi iparművész a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület Gránátalma hímző szakkörének vezetője, itt végzett munkájáról és magáról az egyesületről ennek elnöke, Mihályi Katalin szólt.

A kiállításmegnyitóra érkeztek vendégek az említett szlavóniai falvak művelődési egyesületeiből, az eseményen részt vett mások mellett dr. Császár József Zoltán, az eszéki főkonzulátus konzulja és Szenn Péter református püspök is.