A Zentai Művésztelep és Tóth József szobrászművész hagyatéka, helytörténeti és néprajzi gyűjtemény található a zentai Városi Múzeumban. Néhány éve szó van a Vajdasági Kortárs Magyar Képzőművészeti Galéria létesítéséről is, ami továbbgondolása lehetne az itt folyó képzőművészeti tevékenységnek. Erről is beszélt Pejin Attila történész, a múzeum vezetője.
A kultúrát érintő megszorítások befolyásolják-e a múzeumi munkát?
– Bár mindenki a megszorításokról beszél, azért azt hiszem, a korábbi átlagot tartani kell. Hiszen lényegében ezért vagyunk, és ha alább adjuk, akkor nincs értelme az egész munkánknak. Nagyjából összeállt a tervünk. Februárban kisméretű képekből rendezünk nemzetközi kiállítást. A Szabadkai Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete szervezte a tárlatot, amelyet Szabadkán már bemutattak, és Zenta után Bácstopolyán is látható lesz. Márciusban Miroslav Jovančić festményeit és grafikáit mutatjuk be, majd Torok Sándorra emlékezünk egy retrospektív kiállítással. Májusban Anne Frank életét feldolgozó tárlat nyílik. Szeptemberben, a városnapi ünnepséghez kapcsolódva, a dunaszerdahelyi Kortárs Képzőművészeti Galéria válogatott anyagát szeretnénk elhozni. Ez jó lehetőség lenne arra is, hogy bemutassuk a közönségnek azt a gyűjtő és feltáró tevékenységet, ami Szlovákiában évek óta folyamatos. Egy vajdasági kortárs magyar képzőművészeti galéria létrehozása nálunk is időszerű lenne. A szándéknyilatkozatot néhány évvel ezelőtt aláírták. Fontos volna, hogy egy ilyen tágabban értelmezhető képzőművészeti életet bemutató regionális képtárunk legyen.
A kultúrát érintő megszorítások befolyásolják-e a múzeumi munkát?
– Bár mindenki a megszorításokról beszél, azért azt hiszem, a korábbi átlagot tartani kell. Hiszen lényegében ezért vagyunk, és ha alább adjuk, akkor nincs értelme az egész munkánknak. Nagyjából összeállt a tervünk. Februárban kisméretű képekből rendezünk nemzetközi kiállítást. A Szabadkai Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete szervezte a tárlatot, amelyet Szabadkán már bemutattak, és Zenta után Bácstopolyán is látható lesz. Márciusban Miroslav Jovančić festményeit és grafikáit mutatjuk be, majd Torok Sándorra emlékezünk egy retrospektív kiállítással. Májusban Anne Frank életét feldolgozó tárlat nyílik. Szeptemberben, a városnapi ünnepséghez kapcsolódva, a dunaszerdahelyi Kortárs Képzőművészeti Galéria válogatott anyagát szeretnénk elhozni. Ez jó lehetőség lenne arra is, hogy bemutassuk a közönségnek azt a gyűjtő és feltáró tevékenységet, ami Szlovákiában évek óta folyamatos. Egy vajdasági kortárs magyar képzőművészeti galéria létrehozása nálunk is időszerű lenne. A szándéknyilatkozatot néhány évvel ezelőtt aláírták. Fontos volna, hogy egy ilyen tágabban értelmezhető képzőművészeti életet bemutató regionális képtárunk legyen.
A Zentai Művésztelepen készült alkotásokat a Városi Múzeum őrzi. Ezen kívül milyen anyag van még a birtokotokban?
– Nem véletlenül született meg a galéria ötlete, hiszen ez valamelyest a Művésztelep továbbgondolása lehetne. Annak idején nem csupán egy kis régió alkotói fordultak meg itt. Sokkal gazdagabb anyagot őrzünk, mint amit be tudunk mutatni a közönségnek. Nem sokan tudják, de itt van Tóth József, fiatalon elhunyt szobrászművész hagyatékának egy gyűjteménye is. Folyamatban van Tóth nővérének a magángyűjteményének megvásárlása. Ha ez sikerül, akkor a korabeli képzőművészetnek szép metszete kerül a birtokunkba.
Évente egy-egy tárlat fölmutat egy pici részletet a gazdag képzőművészeti gyűjteményből. A galéria lehetőséget adna például állandó kiállítások megrendezésére?
– Ennek a közösségnek kellene eldönteni, hogy mit akar Zentán a kultúrával. Úgy gondolom, hogy válaszút előtt állunk, aminek nem sok köze van a gazdasági válsághoz. Ez a város soha nem volt képes önállóan eltartani ezeket a művelődési intézményeket, amelyek ma megvannak. A kultúra nagy része sose profitabilis, hiszen nekünk nevelni is kell, az új trendeket bemutatni a közönségnek, amit nem, vagy csak nagyon ritkán lehet megfizettetni. Át kell gondolni, hogy hogyan tovább. A tervekbe belefér egy galéria is, ami bemutatná a gyűjteményünk egy részét. Azt is el tudom képzelni, hogy ez a képtár idővel a múzeumtól függetlenül létezne. A múzeumi munkát pedig fel lehetne osztani, hiszen egy részét akár Zentán kívüli támogatásból is fönn lehetne tartani.
Az állandó kiállításokhoz tartozik helytörténeti és a néprajzi anyag bemutatása is. Átrendezés miatt azonban a néprajzi részleg nem látogatható.
– Évek óta húzzuk a megnyitását, lényegében az anyag állagának a gondozása és az épület felújítása miatt. Részben visszaállítjuk a régi hagyatékot, részben olyan újításokat tervezünk, amelyek szakmailag indokoltak. 1974-ben nyílt meg a múzeum állandó kiállítása, és 2000-ig lényegében változatlanul várta a látogatókat. Sokkal gyakrabban kellene az állandó kiállításokat átrendezni, de mi nagyon kevesen vagyunk, nincs is akkora raktárkészletünk, hogy mindig újabb egységeket tudjunk bemutatni. Frissíteni azért valamelyest tudunk, és a bemutatás módján is változtathatunk. Az új generáció jogos igénye, hogy a multimédia is teret kapjon a múzeumi munkában. Gyorsan akarják az emberek megszerezni az információkat, nincs idejük órákat tölteni a múzeumokban, tehát nem mindegy, hogyan kínáljuk a tárgyakat, milyen csoportosításban, milyen szöveggel ellátva tesszük közszemlére.
Mennyire köztudott, hogy nem csak helyi anyagot, hanem egy régió hagyatékát őrzi a múzeum?
– El szoktuk felejteni, hogy ez a vidék egykor, 1771-től egészen a magyar szabadságharcig, kiváltságos kerület volt. A koronakerület területén hasonló módon települtek újra a Tisza menti községek. Nyilvánvaló, hogy néprajzi vonatkozásában is sok a hasonlóság. Ennek az egykori történelmi régiónak a hagyatékát mutatja be a Városi Múzeum, hasonlóan a Történelmi Levéltárhoz, ami ugyanennek a koronakerületnek az iratanyagát őrzi.
A Zentai Művésztelepen készült alkotásokat a Városi Múzeum őrzi. Ezen kívül milyen anyag van még a birtokotokban?
– Nem véletlenül született meg a galéria ötlete, hiszen ez valamelyest a Művésztelep továbbgondolása lehetne. Annak idején nem csupán egy kis régió alkotói fordultak meg itt. Sokkal gazdagabb anyagot őrzünk, mint amit be tudunk mutatni a közönségnek. Nem sokan tudják, de itt van Tóth József, fiatalon elhunyt szobrászművész hagyatékának egy gyűjteménye is. Folyamatban van Tóth nővérének a magángyűjteményének megvásárlása. Ha ez sikerül, akkor a korabeli képzőművészetnek szép metszete kerül a birtokunkba.
Évente egy-egy tárlat fölmutat egy pici részletet a gazdag képzőművészeti gyűjteményből. A galéria lehetőséget adna például állandó kiállítások megrendezésére?
– Ennek a közösségnek kellene eldönteni, hogy mit akar Zentán a kultúrával. Úgy gondolom, hogy válaszút előtt állunk, aminek nem sok köze van a gazdasági válsághoz. Ez a város soha nem volt képes önállóan eltartani ezeket a művelődési intézményeket, amelyek ma megvannak. A kultúra nagy része sose profitabilis, hiszen nekünk nevelni is kell, az új trendeket bemutatni a közönségnek, amit nem, vagy csak nagyon ritkán lehet megfizettetni. Át kell gondolni, hogy hogyan tovább. A tervekbe belefér egy galéria is, ami bemutatná a gyűjteményünk egy részét. Azt is el tudom képzelni, hogy ez a képtár idővel a múzeumtól függetlenül létezne. A múzeumi munkát pedig fel lehetne osztani, hiszen egy részét akár Zentán kívüli támogatásból is fönn lehetne tartani.
Az állandó kiállításokhoz tartozik helytörténeti és a néprajzi anyag bemutatása is. Átrendezés miatt azonban a néprajzi részleg nem látogatható.
– Évek óta húzzuk a megnyitását, lényegében az anyag állagának a gondozása és az épület felújítása miatt. Részben visszaállítjuk a régi hagyatékot, részben olyan újításokat tervezünk, amelyek szakmailag indokoltak. 1974-ben nyílt meg a múzeum állandó kiállítása, és 2000-ig lényegében változatlanul várta a látogatókat. Sokkal gyakrabban kellene az állandó kiállításokat átrendezni, de mi nagyon kevesen vagyunk, nincs is akkora raktárkészletünk, hogy mindig újabb egységeket tudjunk bemutatni. Frissíteni azért valamelyest tudunk, és a bemutatás módján is változtathatunk. Az új generáció jogos igénye, hogy a multimédia is teret kapjon a múzeumi munkában. Gyorsan akarják az emberek megszerezni az információkat, nincs idejük órákat tölteni a múzeumokban, tehát nem mindegy, hogyan kínáljuk a tárgyakat, milyen csoportosításban, milyen szöveggel ellátva tesszük közszemlére.
Mennyire köztudott, hogy nem csak helyi anyagot, hanem egy régió hagyatékát őrzi a múzeum?
– El szoktuk felejteni, hogy ez a vidék egykor, 1771-től egészen a magyar szabadságharcig, kiváltságos kerület volt. A koronakerület területén hasonló módon települtek újra a Tisza menti községek. Nyilvánvaló, hogy néprajzi vonatkozásában is sok a hasonlóság. Ennek az egykori történelmi régiónak a hagyatékát mutatja be a Városi Múzeum, hasonlóan a Történelmi Levéltárhoz, ami ugyanennek a koronakerületnek az iratanyagát őrzi.
