Marat the Sade annak az előadásnak a címe, amelynek csütörtökön lesz a bemutatója az Újvidéki Színházban. Urbán András rendező Peter Weiss magyar-német származású, világhírű szerző drámáját vitte színre. Az 1963-ban született darab igencsak hosszú címe híven vázolja fel az alapszituációt: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkoltatása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában . Weiss műve a társadalmi hatalom különféle megnyilvánulásait kutatja két szélsőségesen eltérő személyiség alakján keresztül: az egyik Jean-Paul Marat, a francia forradalom hőse, a másik pedig de Sade márki, akiről a szadizmus kapta a nevét.
Az előadás egyik sajátossága, hogy ez az első olyan magyar nyelvű Urbán-rendezés Vajdaságban, amely nem a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban készült. A rendező szuperlatívuszokban nyilatkozott az Újvidéki Színház társulatáról, a próbafolyamat során kialakított együttműködésről:
– Az emberek nyitottak, próbáljuk megérteni egymást. A színésznők és a színészek odaadóak – mondta Urbán, akiben már korábban megfogalmazódott a gondolat, hogy a röviden csak Marat/Sade-ként emlegetett darabot megrendezze, az újvidékiek pedig örömmel kínáltak lehetőséget az ötlet megvalósítására.
Arról, hogy miért nyúlt éppen ehhez a drámához, a rendező így nyilatkozott:
– Érdekelt, hogy milyen szinten van a tudatunk és „nemtudatunk” azokról az eszközökről és hatótényezőkről, amelyek befolyásolják a társadalom változásait, hogyan kell hozzányúlni a változást igénylő problémákhoz, hol vannak a társadalmi akció határai. Érdekelt, hogy mennyire vagyunk tudatlanok ezekben a kérdésekben. Érdekelt az erőszak, a gyűlöletbeszéd. Persze, a humor is. Elégedetlenség, lojalitás, hűtlenség, álomittasság – mindezt hogyan szétzúzni, pontosabban hogyan értelmezni ezt úgy, mint a társadalmi lét általános magatartásformáját.
Góli Kornélia, az előadás dramaturgja azt emelte ki a darab kapcsán, hogy az bár a világtörténelem egy szegmensét tekinti át, az emberiség fontos kérdéseivel is foglalkozik:
– Ha valaki gazdag, akkor valakinek szegénynek is kell lennie. Az egyik ember mindig „megeszi” a másikat, és csak nézőpont kérdése, hogy a forradalom pillanatában ki a jó, és ki a rossz. Mi is megéltünk egy forradalmat, és gondolunk róla valamit, de vajon mit gondol róla egy kívülálló?
Az előadás zenéje elsősorban a dráma énekhangra írt dalának az átiratán alapszik, ebből keletkezett az előadás hangszeres zenéje Mezi Szilárdnak köszönhetően.
– A komponálás során követtem a rendező utasításait, és ennek két aspektusát próbáltam kidomborítani: az egyik a tragikus és drámai megvilágítás, ezzel párhuzamosan pedig az ironikus és melankolikus – de semmiképpen nem cinikus – rálátás – mondta Mezei.
A címszerepekben Magyar Attilát (de Sade) és Hajdú Tamást (Marat) láthatja a közönség. Az előadás repríze február 10-én és 23-án lesz.
