A pályaválasztást a szakemberek az egyik legfontosabb döntésnek tartják, hiszen sok esetben ettől függ, hogy a gyerek élete melyik irányban folyatódik majd. Azzal foglalkozik-e majd, amivel szeret, illetve azzal, amire kényszerül. Szerbiában Svetlana Beljanski , a szabadkai Politechnikai Középiskola pedagógusa szerint nem fordítanak kellő figyelmet a pályaválasztásra, illetve a tanulók tájékoztatására.
Szerbiában nincs szervezett szaktanácsadás, illetve tájékoztatás. A pályaválasztási tanácsadás nálunk úgy zajlik, hogy tavasszal a középiskolák tájékoztatják a választás előtt álló diákokat az iskolák kínálatáról, illetve, milyen szakokra lehet beiratkozni. Ez nem nevezhető reklámnak, ugyanis az nagyon nagy felkészülést igényel, hogy az áru piacra, a vevők elé kerüljön. Nem szép a tanulókat vevőknek tekinteni, de tulajdonképpen ők azok, akiknek az oktatás a szükséges áru. Mi főként verbális információkat kínálunk és főként szépítve tálaljuk a tényeket. Ez azért van, mert egyre kevesebb a diák, és meg kell küzdeni a gyerekekért. Sajnos az általános iskoláknak és középiskoláknak, valamint az egyetemeknek is a tanulók száma az elsődleges szempont. Utána már nem viselnek gondot róluk. Ezért van az, hogy nagyon sok tanuló osztályt ismétel, vagy nagyon rossz eredménnyel fejezik be az iskolát – emelte ki Svetlana Beljanski.
– Ebben a korban, amikor a felnőtté válás küszöbén állnak, nagyon fontos, hogy a megfelelő irányba tereljék a tanulókat. Sajnos azonban gyakran nem így történik. Azokban az országokban, ahol megvannak annak az alapjai, hogy a diákokat professzionális szempontból terelgessék, például Oroszországban, ahol a véleményem szerint legjobb a professzionális tájékoztatás. Szakcsoportok figyelik a gyerekeket már hat éves kortól. Feltárják a képességeiket, fejlesztik azokat és amikor a diák találkozik a pályaválasztással, tudni lehet, hogy a gyerek jól választ – mondta Svetlana Beljanski. Kiemelte, hogy mindezek mellett persze az egészségügyi követelményeknek is meg kell felelni. Előfordul, hogy bár a diák alkalmas a kiválasztott szakma végzésére, egészségügyi szempontból azonban nem felel meg.
– Amikor az egész közösséget megvizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy a diákok nagy hányada, meggyőződésem szerint 20 százalékuk olyan szakmát választ, illetve olyan iskolába megy tovább, ami nem felel meg nekik. A tanulók nagyon gyorsan, még szeptemberben, októberben rájönnek arra, hogy az iskola nem felel meg, illetve nem ezt szerették volna tanulni. Például az egészségügyi középiskolában gyakorlati oktatás során kiderül, hogy a vér látványától rosszul van, vagy képtelen a betegeket nézni, illetve nem tudja leküzdeni az ellenérzéseit azzal kapcsolatban, hogy vannak, akik nem tudják a biológiai szükségleteiket kellőképpen elvégezni. Ilyenkor tudni lehet, hogy az a gyerek nem abba az iskolába való. Vagy az építészeti középiskolában kiderül, hogy a diák nem képes annyi időt eltölteni rajzolással, amennyit az iskola megkövetel, és az első osztályban a későbbi rajzolási kötelezettségek 10 százaléka ez, akkor feladja. A gimnáziumok nagyon minőséges tanulókat gyűjtenek be, de gyakran ezeket a tehetségeket a tanárok nem tudják felismerni. És a magas követelmények miatt a tanulóknál gyakran pszichoszomatikus problémák alakulnak ki. A művészeti iskolákban pedig akkor merülhetnek fel a gondok, amikor a gyerek rájön, hogy nem csak a rajzolással, énekléssel, vagy tánccal tölti az időt, hanem más tantárgyai is vannak és a tanárok gyakran az általános műveltséges szükséges tantárgyakra fektetik a hangsúlyt. Éppen ezért lehet, hogy nem kellene így fogalmazni, de tény, olyan érzésem van, azzal, hogy nincs kidolgozott pályaválasztási rendszerünk és tájékoztatásunk, genocidot hajtunk végre a gyerekeken – mondta a pedagógus. Rámutatott, a gyerekek sokkal hamarabb felismerik a rossz választást, mint a szülők. Sajnos megtörténik, hogy a szülő nem íratja át a gyereket másik iskolába, és ilyenkor megtörténik, hogy hányinger, reszketés jelentkezik, majd fokozódik a probléma és az alkoholba, a kábítószerbe menekülnek, vagy más deviáns viselkedés jelentkezik náluk, és mindez azért, mert egyszerűen a gyerek nem találja a kivezető utat.
– Véleményem szerint a gyerekekkel már a hatodik osztályban el kellene kezdeni a pályaválasztásra való felkészítést, de sajnos a mi oktatási rendszerünk nem fordít kellő figyelmet a pályaválasztásra. Kétesélyes dolog van jelen, vagy sikerül, vagy nem. Sajnos elég nagy tragédia egy fiatal életében, ha nem sikerül neki a megfelelő pályára mennie. Nagyon sok a boldogtalan gyerek, illetve nagyon sokan vannak olyanok, akik egy rossz választás miatt nem fejezték be a középiskolát – mutatott rá Svetlana Beljanski. Kiemelte, a tanulók pályaválasztására több tényező hat. A gyereknek is vannak kívánságai, illetve a szülők is azt szeretnék, ha sikeres lenne. Valamint a legerősebb a kortársak befolyása, vagyis gyakran aszerint választanak a tanulók iskolát, hogy hova mennek a barátok. Illetve más tényezők is vannak, például azt is figyelembe veszik, hogy egy-egy szakmával mennyi pénzt lehet keresni, és háttérbe szorul, hogy a tanuló milyen munkával tudja eltölteni az élete java részét.
– Volt egy tanulónk, aki befejezte nálunk az építészeti középiskolát, mégpedig nagyon jó eredménnyel, mégis filozófiai fakultásra ment tovább, mert ez volt a vágya. Vagyis megtörténik, hogy amikor már valamilyen szinten önállósul a tanuló, a megfelelő útra tereli magát. De még ez mellett is befolyással bírnak az anyagi lehetőségek, mert persze nincs olyan szállási lehetőség, ami lehetővé tenné a szülők számára, hogy szerényebb anyagi körülmények között is továbbtanulhasson, illetve azon az egyetemen tanuljon tovább a gyerek, ahol ő szeretne – hallottuk a pedagógustól. Elmondta, ahhoz, hogy a szülő tudja, milyen szakma való a gyerekének, ismerni kell őt.
– A szülőknek már kiskoruktól figyelniük kellene a saját gyereküket, hogy megtudja, mi az, ami érdekli, mihez van kézügyessége. Ilyenkor az osztályzatok mellékesek. A szülő felismeri, hogy a gyerek mivel szeret foglalkozni, hogy szívesen segít a konyhában, vagy jól bánik a pénzzel. Mivel alacsonyak a felvételi követelmények, ahhoz, hogy egy négy éves középiskolát írjon be a tanuló, természetes, hogy ezt a lehetőséget minden szülő és gyerek kihasználja. De, ha a szülő látja, hogy a gyerek szereti a fát, fatárgyakat barkácsolni, nem értem miért íratná be építésztechnikusi szakra. Talán szégyen asztalosnak lenni? Nem, nem az. A szülőknek figyelmen kívül kell hagyniuk a saját megvalósítatlan álmaikat. Hiszen az utcasöprőnek is ugyanolyan fontos szerepe van a hétköznapokban, mint például az orvosnak. Csupán oktatási szintbeli különbségek vannak a két munka között, de ugyanolyan fontos szerepe van minkét munkakörnek – emelte ki Svetlana Beljanski. Majd arra is kitért, hogy az államnak kell elsősorban nagyobb figyelmet fordítani a pályaválasztásra. Sajnos évek óta folynak az oktatási reformok, de a pályaválasztás témájával még senki nem foglalkozott. Figyelmemmel kellene kísérnie a munkaerőpiac igényeit és annak megfelelően új szakokat nyitni, illetve arra, hogy támogassa azokat, akik a munkaerőpiacon levő hiányszakmákra iratkoznak be.
