Életének 82. évében elhunyt Bacsó Péter Kossuth-djas filmrendező, a Magyar Mozgókép Mestere. A tanú rendezője, aki összesen 32 nagyjátékfilmet készített, még 80. születésnapját is új filmmel ünnepelte. A 40. Magyar Filmszemlén, a megnyitó gálán január 29-én életműdíjjal tüntették ki Bacsó Pétert. A tavalyi filmszemlén botjára támaszkodva érkezett a világhírű filmes. Idén már tolószékben jelent meg a ceremónián. Meglehetősen megromlott egészségi állapota, de a jókedvét egyáltalán nem veszítette el.
Szellemesen, röviden beszélt, amikor megköszönte, hogy neki ítélték oda az életműdíjat.
– Hatvan éve téblábolok a filmgyártás lépcsőin. Voltam asszisztens, dramaturg, gyártásvezető és végül rendező. Én mindig csak filmet akartam csinálni. Eszembe se jutott soha, hogy egy életművel bíbelődjek – mondta egyebek között Bacsó Péter.
Nyomban a díjkiosztó után megpróbáltunk interjút készíteni vele, de sajnos nem tudott eleget tenni a felkérésnek, hiszen egészségügyi okokra hivatkozva távozott, de nagyon kedvesen invitált a lakására, s ott néhány nap múlva elkészülhetett az interjú.
Meglepte, hogy életműdíjjal jutalmazták?
– Ilyen meglepetés nincsen, hiszen előre szóltak, hogy én leszek a kitüntetett. Ez egy szavazás eredménye volt. A filmszemlének a vezetősége vagy egy bizonyos szerv szavazta ezt meg. Nagyon örültem neki, mert természetesen az ember boldog, ha kap valamit, vagy ha legalább nem felejtik el. Nem rátartiságból mondom, vagy büszkélkedni akarok vele, de én itt Magyarországon minden kapható díjat megkaptam már. Nincs olyan díj vagy elismerés, amely elkerült volna engem, de miután ezt a díjat a szakma adja, nem pedig az állam, vagy különböző szervezetek, természetesen nagyon örültem neki. Ezt pedig megpróbáltam megfogalmazni abban a kis beszédemben, amit a díjátadón mondtam. Annál is inkább örültem, mert amikor ez a legutóbbi filmem a Majdnem szűz elkészült, már körvonalazódott előttem, hogy valószínűleg nem fogok több filmet készíteni. Ez az utolsó darabja az én filmbéli pályámnak, mert jelenleg azt kell mondanom, hogy az egészségügyi állapotomra való tekintettel nem érzek magamban erőt, hogy folytassam a pályát – itt egy rövid ideig megszakadt az interjú, mert sajnos, Bacsó Péter köhögni kezdett, s ezek a köhögési rohamok a több mint egy órán át tartó beszélgetés folyamán többször megismétlődtek. Így folytatta tovább a beszélgetést:
– Csináltam életemben 33 filmet, én szívesen csinálnék még, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy örömest fejezem be a pályámat, de azt hiszem be kell fejeznem, mert olyan rossz állapotban vagyok, hogy képtelenség az, hogy tovább végezzem a munkámat. Van még egy tervem, ami a betegségem előtt fogalmazódott meg bennem. Egy tévéfilm realizálása, ami egy rövidfilm lenne, Gelléri Andor Endre egy novellájával csinálnám meg a filmet. Az a címe: Halászlé. Van két forgatókönyve és két szereposztása, sőt mi több, úgy tűnik, hogy még pénz is van hozzá. Szóval, meg tudnám csinálni, mert a csapat is ugrásra készen áll. Csak az baj, hogy én már nem tudok ugrani, sajnos ez a helyzet.
A 40. Magyar Filmszemlén igazán szép sikert aratott a Majdnem szűz című filmje, amely optimizmust sugároz, szellemes, s mindenki nagyon szerette. Eljutottak Önhöz a hírek?
Többé-kevésbé igen. Nagyon drukkolok, őszintén mondom, nem magamért, hanem én úgy érzem, hogy a főszereplő, ez a kislány, Ubrankovics Júlia egy kivételes tehetség, s nagyon szeretném ha ő nyerne valamit. /A 40. Magyar Filmszemlén valóban Ubrankovics Júlia nyerte a legjobb női főszereplőnek járó díjat./ Én, amint őt megláttam, rögtön tudtam, hogy erre a szerepre termett. Nem sokat kerestem ennek a filmnek a főszereplőjét. Egy főiskolai vagy egyetemi vizsgán voltam ott, és a harmadik percben már láttam, hogy ő lesz az én főszereplőm. Nem csalódtam benne. Egy hallatlanul élénk, bár eléggé tragikus és kényes téma megszemélyesítése során az egész lényével valami optimizmust sugárzott. Úgy, hogy túl tudta tenni magát minden adott állapoton. Ez a film is, mint nekem talán, mindegyik filmem, egy lázadás története volt. Ez a kislány fellázadt a sorsa ellen, amibe a végzet, a szükség kényszerűség besodorta, és bármilyen szörnyűségeken ment át, valahogy mindig tiszta tudott maradni. Egy erkölcsös kurva története a film, aki tiszta tudott maradni.
