Tizedik alkalommal rendezték meg a Magyar Filmnapokat Vajdaságban. A nézők március elején megtekinthettek egy válogatást az új magyar filmtermésből. Hat községben összesen tíz filmet vetítettek. Szabadkán, Magyarkanizsán, Zentán, Topolyán, Kishegyesen és Csókán mutatták be a legújabb magyar filmeket, Nagybecskereken valamivel később, március végén és április folyamán vetítik az alkotásokat. A nézők a 9 és fél randi, A nyomozó, a Delta, az Eszter hagyatéka, a Fövenyóra, a Majdnem szűz, a Mázli, a Nyugalom, a Tréfa és a Valami Amerika 2. című filmeket láthatták.
Petróczy Sándor, a Szegedi Mozgókép kht. nyugalmazott igazgatója, a Mozisok Országos Szövetségének elnöke most is segített abban, hogy a magyar filmek eljussanak hozzánk.
Ön a szívén viseli, hogy ezek az alkotások a határon túl is láthatóak legyenek.
– 1967-ben vettem föl a kapcsolatot először a határon túl élőkkel, de a folyamatos együttműködés azóta tart, mióta elindítottuk a Magyar Filmnapokat. Ennek jövőre lesz tíz éve. A szabadkai Lifka moziban minden héten van egy-egy magyar film, és most beszélgettünk Hajnal úrral és magyarkanizsaiakkal arról, hogy ki kellene bővíteni az együttműködést. Így lehetővé válna, hogy nem csak a Filmnapokon láthatnának magyar alkotást a nézők. Előszedhetnénk régebbi filmeket is, hiszen azok között is kitűnő munkák vannak.
Mintha a magyarországi vendégek részéről lanyhult volna az érdeklődés a határon túli vetítések iránt. Többen lemondták a részvételüket.
– Igaz, hogy a korábbi években több színész és rendező megjelent. Nem azért, hogy védjem a mundér becsületét, de tulajdonképpen két lemondás volt. Sípos József és Kálomista Gábor nem tudott eljönni.
Milyen szempontok szerint döntenek arról, hogy milyen filmeket hoznak nekünk?
– Siflis Zoltánnal közösen válogattuk az idei bemutató alkotásait. Elsősorban azt tartjuk szem előtt, hogy melyek azok a filmek, amelyek elérhetők. Van ugyanis egy olyan szabály a nemzetközi filmfesztiválok esetében, hogy nem lehet semmilyen bemutatót tartani addig, amíg a filmfesztivál le nem zajlik. Persze ez vitatható, éppen ezért már beszélgettünk arról, hogy hogyan lehetne egészen új alkotásokat is hozni. Jó példa erre a Tréfa című film, aminek kapcsán a producer is azt mondta, ez Kosztolányi, és ezt mindenképpen kihozza Vajdaságba. A másik szempont, hogy mindenféle műfaj képviseltesse magát.
Igazgatóként gondolom végigkísérte a magyar film korszakait. Elégedett a mai magyar filmmel?
– 1966-ban kezdtem a mozis szakmát. Mondhatnám viccesen, hogy igen is meg nem is. Némelyik filmnek jó az ötlete, de nincs jól megírva. Szóval a filmek jelentős részéből hiányzik valami. Ez látható a nemzetközi fesztiválokon is, nagyon kevés magyar film tud oda eljutni. Tehát olyan igazi átütő film nincs. Nagyon jó, de...
Mikor volt ön szerint a magyar film hőskora?
– A hatvanas-hetvenes években volt a legjobb. Akkor esemény volt moziba járni. 1960. csúcsév a magyar filmművészetben. Száznegyvenmillió látogatója volt a magyar moziknak. Ma kilenc- és tízmillió között mozog a nézőszám. A magyar filmek nézőszáma is irgalmatlanul magas volt. 1949-ben a Mágnás Miskát majdnem tízmillióan látták.
