Az Európai utas című folyóiratot az 1989/1990-es rendszerváltozás hívta életre. Akkor a magyar értelmiségnek egy csoportja úgy gondolta, hogy olyan intézményre, illetve civil kezdeményezésre van szükség, amelyik fölvállalja a magyar kultúra közvetítését a külföldi érdeklődőknek és a határon túli magyaroknak egyaránt, Magyarországon pedig bemutatja és terjeszti az európai kultúra értékeit.
A napokban munkatársaival Zentán járt Módos Péter, a negyedévenként megjelenő folyóirat főszerkesztője. A kapcsolatépítés szándékával kereste fel a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet, és kerekasztal-beszélgetés keretében tájékozódott az itteni értelmiséggel kialakítható közös együttműködés lehetőségeiről. Erről is kérdeztem a főszerkesztőt, aki egyben igazgatója a Közép-európai Kulturális Intézetnek, amely a folyóirathoz hasonló céllal alakult.
Kiket fog össze folyóirat?
– A folyóirat első száma 1990 októberében jelent meg, és most tartunk a hetvenötödik számnál. Egyrészt igyekszünk megjeleníteni az egyetemes magyar kultúra értékeit és eseményeit. Másrészt pedig az európai irodalomnak és művészeteknek adunk teret. Tehát olyan szerkesztőket kerestünk, akik legalább két kultúrában voltak/vannak otthon. A délszláv kultúrának egy darabig, egészen pontosan a haláláig Vujicsity Sztoján volt a felelőse, a lengyel kapcsolatokat például Kovács István, a szlovákot Grendel Lajos és Karel Blahovszky ápolta. A képzőművészetnek Jovánovits György szobrászművész a felelőse.
Ennek a látogatásnak mi a célja?
– Személyes célom, hogy Zentát megismerjem és hogy abba a hálózatba, amelyet most próbálunk létrehozni a határon túli magyar kulturális értékekből, minél jobban beépítsük Zentát. Terveink szerint áprilisban mutatkoznának be a zentaiak. A Szülőföld határok nélkül, amelyet a Közép-európai Kulturális Intézet indított, azt próbálja megmutatni, hogy magyar kultúrához tartozó, de nem a jelenlegi Magyarország területén élő művészek, irodalmárok és általában a magyarok hogyan élhetik meg az identitásukat, hogy ne kerüljenek ellentétbe azzal az országgal, amelynek az államában élnek. A sorozat konkrét állomásai: Bécs, Kassa, Zenta, Nagyszeben, Temesvár és Nagybánya. Ez azonnal teremt valamilyen közösséget a bemutatott városok, kultúrák, kulturális közösségek között, hiszen egymással és a magyar kultúrával is kapcsolatba kerülnek, valamint a jelenről is beszámolnak. A nagybányai művésztelepnek a mai élete azért is érdekes, mert kötődnek a száz évvel ezelőtti nagybányai iskolához, a bécsi magyar kulturális egyesület munkája azért, mert miközben benne élnek a mai bécsi kultúrában, természetesen a magyar hagyományokat is ápolják.
Befogadóak, elfogadóak a kapcsolattartás iránt azok, akiket megszólítanak ilyen vagy olyan módon?
– Eddigi tapasztalatunk az, hogy nagyon szívesen jön és örömmel beszél mindenki. A Közép-európai Kulturális Intézet, ahol a bemutatkozhatnak a meghívottak, Budapesten a Rákóczi úton van, a város szívében, közel az egyetemekhez. Sokan eljönnek a programjainkra. Ma már rangot jelent nálunk bemutatkozni. Nemcsak olyan városokat, kultúrákat, műhelyeket, alkotókat hívtunk, akik benne vannak a magyar kultúrában, hanem olyanokat is, akik érintőlegesek mindebben. Bemutattuk Dubrovnikot és Krakkót, volt Márai-összeállításunk és olyan kiállításaink, amelyek történelmi érdekességekről szóltak. Ezek olyan művészeti események, rendezvények, amelyek bizonyságai annak, hogy a magyar kultúra nyitott arra, hogy ismerkedjen a világgal.
