Nicholas Metropolis, görög származású amerikai elméleti fizikus és matematikus alapítványt hozott létre a számítástechnika alkalmazásai iránt érdeklődő tehetséges fiatalok részére. Az Amerikai Egyesült Államokban működő Metropolis Alapítvány pénzjutalommal támogatja a legjobb eredményt elérő középiskolásokat és felkészítőiket.
A Természet Világa folyóirat által közzétett pályázat eredményét március elején hozták nyilvánosságra. A pályaművek nyerteseit Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián fogadták, és kiosztották a diplomákat, könyv- és pénzjutalmakat.
Kormányos Róbert, a zentai Bolyai Gimnázium és Kollégium nevelője és biológiatanára kiemelt Metropolis-díjat kapott, mivel diákjai eredményesen szerepeltek a pályázaton.
Nemcsak a diákok kapnak elismerést és pénzjutalmat, hanem a fölkészítőtanárok is.
– A Metropolis Alapítvány teszi lehetővé, hogy a legsikeresebben szereplő diákok tanárának a munkáját elismerjék, ami pénz- és könyvjutalmat jelent. Tíz-tizenöt pedagógus kap különdíjat a Természet Világa szerkesztőségétől. A különdíj mellett évente odaítélik a kiemelt Metropolis-díjat is, amelyet először kapott meg délvidéki tanár. Úgy gondolom, nem csak az én érdemem, hiszen ezeket a gyerekeket nem csak én tanítottam, hanem sok kollégámmal együtt dolgoztunk velünk.
Ritkán ismerik el a tanárok munkáját. Ösztönzi egy ilyen elismerés a pedagógust?
– Meg kell különböztetni a szakmai és a társadalmi elismeréseket. A pedagógusi hivatás szempontjából ez a díj sokat jelent, mert egyetemi tanárokból és akadémikusokból álló komoly szakmai zsűri ítélte meg. Szakmai elismerésnek tekintem, ami persze hogy motiválja az embert arra, hogy jól dolgozzon, és biztosíték arra is, hogy jó úton jár. És talán pedagógusként is jól működik az ember, másrészt a saját tudományága területén is jó módszerrel dolgozik. Ma már nem önmagáért a tudományos munkáért folynak a kutatások, hanem valamilyen társadalmilag hasznos cél érdekében. Ha a tanár észleli ezeket a problémákat és ezt a szemléletet, ezt az észjárást a diákok eltanulják a tőle, akkor valószínűleg olyan szakember lesz belőlük, akik hasznosítani tudják a tudományos ismereteiket.
Általában azt mondjuk, hogy kellenek a példaképek. Megkérdezhetem, hogy a tanárnak ki volt a tanára?
– Több tíz éve figyelem a tudományos folyóiratok, szakmai lapok tudományos munkáját. Mindig örömmel olvastam az úgynevezett nagyinterjúkat, amelyeket akár a kultúra, akár a tudományos világ ismert egyéniségeivel készítettek. Ezekből mindig tanultam valamit, valami mindig megfogott, megmaradt bennem. Nem tudnék egy személyt említeni, azonban sok olyan nevet sorolhatnék, akinek a gondolkodása, a munkássága, személyisége hatott rám. Mozaikkockákból összerakott példaképem van.
Mit tart a legfontosabb feladatának?
– Ha csupán tanár az ember, nem sok lehetősége van a nevelésre a példamutatáson kívül. Heti kétszer negyvenöt percbe kevés fér. Nevelőtanárként azonban sokkal több lehetőség van a helyes emberi gondolkodás és viselkedés erősítésére. A tudományos munkák is inkább ezeken a délutáni, nevelőtanári foglalkozásokon, szakkörökön születnek. Ilyenkor egy időben van jelen az ember tanárként és nevelőként. A pedagógus az iskolán kívül is pedagógus. Legalábbis jó estben.
