Pénteken nyílik az újvidéki Apollo Centrumban dr. Vargyas Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézete tudományos tanácsadója, pécsi egyetemi tanár Istenek, ősök és sámánok című fényképkiállítása. A neves antropológus egy vietnami törzs, a brúk vallási életének szegmenseit mutatja be felvételein. Alkalom volt ez arra, hogy felkérjük dr. Vargyas Gábort: nyilatkozzon a Magyar Szónak a kiállítás anyagának megszületéséről.
– Vándorkiállításról van szó, amely egy vietnami hegyi törzs életéről, pontosabban vallásáról, annak különböző aspektusairól (mezőgazdasághoz, betegséghez, gyógyításhoz kapcsolódó rítusokról, világképről) és az azokban főszerepet játszó sámánokról, illetve a halotti kultuszról, temetkezésről szól. Jómagam 1985–1989 között másfél évet dolgoztam a brú törzzsel, megtanultam a nyelvüket, náluk éltem egy faluban, egy kunyhóban, egy családdal, s kutattam életüket, vallásukat.
Mindez egy antropológus számára kétségtelenül izgalmas. De az átlagembert mivel tudja becsábítani a kiállításra?
– Ugyanazzal, ami miatt a téma az antropológust is érdekli. Ez egy olyan távoli, egzotikus világ, amilyent az ember nem ismer, és éppen ezért mindig kíváncsi rá. Az ilyen élmények valamiféle nosztalgiát szoktak ébreszteni az emberekben; nem feltétlenül az antropológusban, vagy a látogatók mindegyikében, de sokakban. A természethez közel élő, a civilizációtól még viszonylag érintetlen élet a brú törzsé, amilyet mi már nem ismerünk, s amely iránt (joggal vagy anélkül) táplálunk bizonyos vágyódást.
Nem élte meg soha, hogy a látogatók lenézően, bizonyos „európai felsőbbrendűségi tudattal” viszonyulnak a témához?
– Eddig még soha nem tapasztaltam lenézést. Ezt a kiállítást Magyarországon hét helyen láthatta a közönség, s eddig bárhol is tartottam róla előadást, sokkal inkább az izgalom, a kíváncsiság, a vonzódás jellemezte a hallgatóságot, nem az elutasító, lenéző attitűd. Hogy valami fejlett vagy fejletlen, az relatív. Sok szempontból a brúk számára mi tűnünk fejletlennek. Lényegében nem fejlettségről, fejletlenségről, hanem másságról van szó, az antropológusnak pedig úgyis az a kötelessége, hogy ez a fajta másságot próbálja áthidalni a tudományos munkája révén.
A kiállításon csak fényképek lesznek?
– Igen. Tárgyakat nem viszek, az nagymértékben bonyolítaná a dolgokat. Fotókiállítás ez, amelynek célja, hogy a brú vallás három nagy szegmensét megpróbálja egy népszerűsítő előadás keretében érthetővé tenni az európai hallgatóság számára. Folyamatokat vázolok fel egymást követő fotókkal. Azt mutatom be képeimmel, hogy a technológiai folyamatokat hogyan kísérik mindig vallásos cselekmények, s a kettő hogyan képez összefüggő egységet. A fotók nem önmagukban állnak, hanem tematikusan csoportosítva, tablókon, amelyek az egyes ciklusokat és a hozzájuk kapcsolódó rítusokat mutatják be. Mindez kifejezetten az én tudományos kutatásaimon alapuló, tudománynépszerűsítő fotóesszéként fogható fel.
