T izenharmadik alkalommal szervezte meg a budapesti Erlin Galéria a Plein Art Kortárs Művészetek Fesztiválját a IX. kerületi Ráday utcában. A május 20-a és 23-a között megtartott rendezvény vendégországa ezúttal Szerbia volt. Hogy tulajdonképpen mi is a Plein Art lényege, arról Szilágyi Márta belsőépítészt, a fesztivál alapító kurátorát kérdeztük.
– Az Erlin Galéria két évtizede van jelen a Ráday utcában, s tizenkét évvel ezelőtt vágtunk bele egy kortárs képzőművészeti fesztivál szervezésébe. Hatalmas információs áradatban élünk, s ilyen helyzetben nagyon nehéz felhívni a közönség figyelmét egy-egy kiállításra. Ez a felismerés késztetett bennünket arra, hogy megpróbáljunk olyan tárlatokat szervezni, amelyeken nemcsak a képzőművészet van jelen, hanem például zenei performance-szal összekötött irodalmi est is. Úgy döntöttünk, minden évben egy meghatározott ország művészeit helyezzük fókuszba. Aki ellátogat a fesztiválra, találkozhat a kiállító, bemutatkozó művészekkel, kérdéseket tehet fel nekik – ez az a plusz, az a többlet, amivel rendezvényeinkre tudjuk csábítani a látogatókat.
A közönség hogyan fogadja, ha az utcán „szembejön” vele egy tárlat, egy irodalmi est?
– Kezdetben nagy felháborodást váltott ki, hogy a képzőművészetet a galériák szentélyéből kivittük az utcára. A mi filozófiánk viszont azon alapszik, hogy ha valakit nem érdekel a képzőművészet és csak egy koncert erejéig látogat el a Kultuccába, akkor is belebotolhat az úttesten egy szabadtéri szobortárlatba, vethet egy-egy pillantást a művészzászló-kiállításra; megélhet egy olyan élményt is, amelyet különben nem biztos, hogy megélne.
Az idén Szerbia volt a Plein Art fókuszában…
– Nagyon régóta ápolunk kiváló kapcsolatokat az újvidéki Zlatno Oko és a Bel Art galériával. A Zlatno Oko vezetője Sava Stepanov neves művészettörténész, a Bel Arté pedig Vesna Latinović. 2004-ben voltunk első alkalommal Újvidéken, Bálint István kiállításával. Később mi láttuk vendégül a Bel Art galériát; Dušan Todorović kiállításán még a vajdasági parlament akkori elnöke is tiszteletét tette. Felemelő érzés volt látnunk, hogy milyen fontos a kultúra Szerbiában. Többek között ez indokolta azt, hogy az idén Szerbiára esett a választásunk, amikor fókuszországot választottunk. Bemutatkozott Mira Brtka, Andrea Ivanović, Nenad Bogdanović és Tadija Janičić. A hagyományos szabadtéri művészzászló-tárlaton a magyar textilművészeken kívül a szerbiaiak is kiállították munkáikat, az érdeklődők betekintést nyerhettek a magyarországi kortárs szerb irodalomba, a szerbiai irodalmat pedig Beszédes István József Attila-díjas költő képviselte a rendezvényen. De voltak szerbiai kötődésű performance-ok, koncertek, színházi előadások is.
Utólag hogyan értékeli: mennyire volt népszerű a látogatók körében ez a választás?
– Fantasztikus volt a pénteki nyitónap, amikor a szerbiai művészek tárlatai megnyíltak; nagyon sokan látogatták meg aznap a kiállításokat. Komoly vonzerőt jelentett, hogy a művészek is jelen voltak aznap. De a koncertek, performance-ok, irodalmi rendezvények is vonzottak közönséget. A visszajelzések később fognak jelentkezni, egyelőre az érdeklődést tapasztaltuk.
