2024. július 17., szerda

A madarat úgyis megfogják, ugye?

Kilenc nap alatt 23 színházi társulat mutatkozik be a 38. INFANT-on – A szombaton kezdődő újvidéki rendezvény vezérmotívuma a határ, ami régi és új, állati és emberi, szokványos és szokatlan

Nem a véletlen és nem a koncepció műve, hogy meglehetősen nagyszámú magyar nyelvű előadást láthat az újvidéki közönség az Alternatív és Kísérleti Színházak Nemzetközi Fesztiválján, a 38. INFANT-on, de az is lehet, hogy az idén egyáltalán nem lesz több, mint a korábbi években, hiszen a rendezvényen rendre bemutatkoztak magyar csoportok – szögezte le Döbrei Dénes szelektor arra a megjegyzésünkre, hogy neki köszönhető-e a szép számú magyar társulat és előadás a rendezvényen. Mint kifejtette, azoknak az előadásoknak, melyeket ismer és közel állnak hozzá, közel az egynegyedét nem sikerült elhoznia.

Azt hiszem, az INFANT-on eddig is elég sok magyar előadás szerepelt. A véletlen hozta úgy, hogy négy magyarországi társulat van az idei fesztiválon. Az egyik Szakonyi Györk A Marginális című előadása. Ez számomra nagyon fontos volt, hiszen talán ő a fesztivál egyetlen alkotója, aki igazán a mai identitással foglalkozik, azzal a problémával, amit nagyon kevesen mernek ily módon feldolgozni. Szakonyi a saját életével, a saját környezetével foglalkozik, olyan őszinteséggel, amit ritkán látni színpadon. Dokumentarista eszközökkel, szinte lélekbúvárként működik az előadás. A kiválasztott előadások szinte megpróbálnak egymáshoz kapcsolódni. Külön említeném a németországi Max Schumacher előadását, amelyben a közönség játszik a közönségnek. Ez a „játék” azért érdekes, mert ahogy az ember a színpadra lép, másként látja a dolgokat, mint kívülállóként. Több más előadásban bevonják majd a közönséget a történésekbe, hadd említsem még csak a Harmadik Hang Háza előadását, a Végtelent, amelyben a közönség mintha egy kiállításon sétálna, és ott különböző dolgok fogják megérinteni – mondta többek között a szelektor a tegnap megtartott sajtótájékoztatón.

A szombaton, június 25-én kezdődő rendezvény kilenc napja alatt 23 hazai és külföldi társulat fog bemutatkozni. Július 3-áig több mint harminc, nemcsak színházi, hanem más művészeti rendezvény is várható, közöttük filmvetítések és kiállítások. Három műhelymunka is lesz, s mint azt Simon Grabovac, az INFANT végrehajtó producere hangsúlyozta: mindezzel azt szeretnék elérni, hogy a bő egy hetes fesztivál az alternatívon, a kísérletező kedvűn túl összművészeti jellegű legyen.

A fesztivált szombaton 20 órakor az Újvidéki Művelődési Központ felújított nagytermében Nenad Čolić rendező nyitja meg, a közönséget pedig Andrej Bursać művelődési tanácsos üdvözli. Ezt követően a belgrádi Bitef Színház és a görögországi Zita tánctársulat lép a közönség elé. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vasárnap, 27-én 19 órakor a Turbo Paradiso című előadásával fog fellépni az Újvidéki Színház nagytermében.

Az IINFANT mindig is kísérletező kedvéről volt híres, hogy ez a kedv az idén milyen irányt vesz, arról Döbrei Dénes, a húsz év után tavaly hazatelepült művész így vélekedik:

– Amikor a zsűritagokat kiválasztottuk, nagyon szerettem volna Visky Andrást, a kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgját, drámaírót köreinkben látni. Rajta kívül egy belga szakembert hívtam volna még meg a zsűribe, de az utolsó pillanatban lemondta a részvételt. Így esett a választás Carolina Pecheny argentínai születésű, Franciaországban élő hölgyre, aki küldött egy levelet nekünk, Crossing the Border (Átlépni a határt) címmel. Ezzel szerintem az egész fesztivál lényegét megfogalmazta, mert rátapintott a légiesülő határokra. Ha megnézzük a műsorfüzetet, majdnem minden társulat esetében megfigyelhetünk határeseteket, egymásnak feszülő gondolatokat. Az egyik az állati és az emberi között, a másik a régi és az új között, a harmadik a megszokott és a szokatlan között mozog. Ide illik Albert Einstein gondolata, miszerint a macskát nem lehet megtanítani, hogy ne fogja meg a madarat. Ugyanígy a művészeket sem lehet megtanítani, hogy ne kísérletezzenek tovább, ne keressenek új utakat érzéseik kifejezésére. Más szóval úgy gondolom, a politikum a jelen pillanatban nem elég erős ahhoz, hogy vállalni tudja mindazt, ami a művészetben történik. Valószínűleg ezért védekezik úgy, hogy megpróbálja megvonni a lehetőséget a művészektől, de az ő kezüket nem lehet megkötni. Einstein szellemében szólva: ők a madarat úgyis megfogják.