Mitől jó egy város? Attól, hogy feltétlenül tiszta és szép, sokarcú, tartalmas, vagy attól, hogy jól érzi magát benne az ottlakó, akár az idegen is? Megfogalmazni kicsit nehéz, de biztos, hogy az elsőszámű követelmény az otthonosság.
Újvidék ilyenkor, június végén pont ilyen. Jó itt lenni. Emberek jönnek, mennek, zenélnek, vetítenek, kávézgatnak, hűsölnek, a közkedvelt tereken pedig – mint a Katolikus porta vagy a Duna park – moziznak. Ingyen. A Cinema City idejére, mint annak mottója is vallja, mozivá alakul át a város, és a hazai filmeken kívül válogatást láthatunk külföldi, elsősorban európai filmekből. Ez is jó. Hollywoodból úgy is bőven kijut az év többi szakaszában. S az is jó, hogy végre mozi, sőt mozik is vannak ebben a városban. Felújítva, korszerűvé varázsolva. Végre nem az enyészet lengi körül a kultúra eme intézményeit, hanem az élet. Még jobb, hogy valóban van érdeklődés. Nagy a nyüzsgés a kültéri ingyenes vetítések helyszínén, de a zárt mozitermekben is, ahol végül is egészen elfogadható, 150 dinár a belépőjegy.
A nemzetközi filmfesztivált, annak is különösen a hazai filmeket felölelő válogatását akkora érdeklődés övezte, hogy napokkal korábban eladták az utolsó helyet is. Az Október, a Hogyan loptak el a németek?, a The Box szinte meglepetésszerűen óriási érdeklődést váltott ki. Ezek alapján nem kell azt hinni, hogy a többi szelekciót nem méltányolja kellőképp az újvidéki közönség, ellenkezőleg. A Nobarcode (művészfilmek) és a 360° (közönségsikert aratott filmek) a közönség kedvencének mondható, még akkor is, ha nem kelt el elővételben minden hely napokkal korábban. Más szóval nem alaptalan a latolgatás, hogy nézettség szempontjából a rendezvény lekörözi a tavalyit, amikor több mint 80 000 látogatót jegyeztek.
A szombaton záruló, sorrendben 4. Cinema City keretében csaknem 150 filmet tűztek műsorra, ezek közül – mint mondtuk – a legnagyobb érdeklődést a 11 hazai, és azon belül is – szűkítve a kört – a négy prömier aratta a legnagyobb közönségsikert. Ezenkívül a Hungry Days a debütálóknak adott kifutópályát, de visszapillantást is láthattunk egy-egy életműre, közöttük a péntek este vetített A torinói ló című magyar alkotás szerzőjének, Tarr Bélának a pályájára is.
Az ítészek döntése – a három versenykategóriában: hazai filmek, Exit Point (közönségvonzó fesztiválfilmek) és a 10 000 dollár alatti, alacsony költségvetésű filmek kategóriája osztanak díjakat–, nem perdöntő. Mint ahogy nem is a legfontosabb. Sokkal inkább a tartalmas kikapcsolódás, a látószög tágítása, az emberek megmozgatása a cél.
És akkor még mindig nem szóltunk a kísérőrendezvényekről, no meg arról, hogy becsülettel még csak le sem jelentik a Cinema Cityt, a zárónapon kezdődik az INFANT, a Kísérleti és Alternatív Nemzetközi Színházi Fesztivál, ez az alapvetően színházi rendezvény, mely összművészeti törekvéseit sohasem fojtotta el. Azután a várost az exitelők lepik majd el, a zene vonzásában. Remélhetőleg az idén is sokan, nagyon sokan érzik majd a világ legjobb helyének Újvidéket. Igaz egy-két bő hétvége erejéig, de sebaj, ettől még jobban fogjuk szeretni a várost.
