Minden rekord megdőlt az idei VOLT Fesztiválon: összesen százkétezer látogatót regisztráltak a szervezők, a bérletek már az első napon elfogytak, a zárónapon pedig harmincezer embert léptettek be a soproni Lővér Kemping viszonylag kis területére, ezért a főbejárat elé a telt ház feliratú táblát is ki kellett tenni.
Vitatkozhatunk ugyan azon, hogy mi vonzotta ezt a rengeteg embert egy helyre; a műsorfüzetben szereplő nemzetközi sztárok, a fesztiválhangulat, a VOLT brandje, a civilek programjai, vagy éppenséggel az, hogy szerencsés módon az idei fesztivál egybeesett a soros magyar uniós elnökség utolsó napjaival, úgymond a visszaszámlálásával, így szinte már kínálta magát a lehetőség, hogy ez a rendezvény legyen az elnökség záróbulija. Vitatkozni, mérlegelni, értékelni talán még sokáig lehet, és kell is, tény azonban, hogy vasárnap a kora délelőtti óráktól számítva a környéken ritkán látott népvándorlás indult Sopron külvárosától nemcsak az ország, de Európa szinte minden tája felé.
Harka egy viszonylag kis falucska a magyarországi Győr–Moson–Sopron megyében, de azt ma már minden valamire való fesztiválozó tudja, hogy ha nem akar bekeveredni a városi forgalom sűrűjébe, a Lővér Kempingből inkább errefelé indul, és hogy a község templománál kell a központban balra fordulni Budapest felé. A szerencsésebb társaságok, akik megtehették, erre indultak hát vasárnap délelőtt, miközben hátizsákos stopposok sorfala szegélyezte útjukat.
Az idei zenei programot is sikerült úgy összeállítaniuk a szervezőknek, hogy akármilyen ízlésvilággal és akármilyen felkészültséggel, érdeklődési körrel érkezzen is a VOLT-ra a látogató, ne maradjon kedvére való kínálat nélkül, illetve megtalálja azokat a biztos pontokat, kapaszkodókat, amelyek mentén elindulva belevetheti magát a bulizásba. Igaz, az együttes fiatal rajongóit is megosztotta az amerikai My Chemical Romance fellépése, mégis elmondhatjuk, hogy kiváló hangulatot teremtettek ezek a tengerentúli srácok. Csak az új albumról játszottak, korábbi ismert és kedvelt számok pedig alig szerepeltek a repertoárjukon, és az a kevés sem úgy szólt, ahogyan a stúdiófelvételen megismerhették – mondták el többen is a kiábrándultak táborából. Másfelől azonban a hasonló, s a legtöbb esetben csak a producerek által „felpumpált” tinizenekarokra kevéssé jellemző energiával, a kötelező show-elemek hatásos, mégsem tolakodó alkalmazásával, egy szépen felépített produkciót láthattunk a soproni színpadon. Az ilyesfajta megoszlás a rajongók körében érezhető volt az ausztrál Pendulum, valamint a kanadai Sum 41 megítélésében is. A Pendulumnak a javára írható az is, hogy tagjai ismeretlenül is kedvelik a Quimby zenekart. Az ausztrál zenészek ugyanis a backstage-ből, a színfalak mögött hallgatták végig a magyar együttest, és többször is felkapták a fejüket, „Hűűű… milyen jó ez az zene!” felkiáltással. Már ezzel is nagyot nőttek a szemünkben, amit aztán a koncertjük lényegében csak megerősíteni tudott.
A magyar zenekarok ilyenkor, nyáridőben végigturnézzák az országot, fesztiválról fesztiválra járnak. Így például Zircről érkezett Sopronba szombaton a 30Y, amelynek vezetője, Beck Zoltán már a délután közönségtalálkozón is a legjobb formáját hozta (ők mellesleg július 19-én Zentán lépnek fel a Nyári Ifjúsági Játékokon). Az utánuk fellépő Hiperkarma visszatérését is telt ház ünnepelte a Soproni – MR2 színpadon. A sztárallűröktől sem mentes csoport 2007-ben búcsúzott el a közönségtől, a zenekarvezetőnek, Bérczesi Róbertnek komoly problémái voltak, amelyeket remélhetőleg végleg sikerült maga mögött hagynia, s már tavaly jelentkezett újabb próbálkozásaival, egykori együttesét azonban három és fél esztendei hallgatás után csak idén júniusban szervezte újra. Nagy volt hát a várakozás ezen a szombat estén is, s habár ítélkezni, értékítéletet mondani talán még túl korai volna, tény azonban, hogy ha ilyen sikerrel vissza lehet térni, akkor talán más együtteseknek is érdemes lenne elgondolkodniuk néhány esztendei kihagyáson…
A VOLT zárónapján harmincezer ember várta az amerikai Thirty Seconds To Mars fellépését, a késő esti „levezető” programban pedig komoly dilemma elé állították a szervezők a látogatókat. A Telekom Nagyszínpadon egy német világsztár, a Soproni–MR2 színpadon pedig egy francia különlegesség lépett közönség elé – nagyjából egy időben. Dönteni azonban nemcsak az európai nemzetek között kellett, hanem műfaji alapon is: Paul Kalkbrenner német DJ a műfaj egyik legjelentősebb és legnépszerűbb képviselője napjainkban, a francia Nouvelle Vague zenekar kezében, hangszerein és hangszálain pedig minden sanzonná változik, mintha a teljes globális rock- és poptörténet kizárólag a vendéglátózásról szólna – a szó jó értelmében.
Az EU-elnökség és a VOLT is véget ért hát, de a fesztiválszezon igazából csak most kezdődik, így aztán jobbat nem tudunk ajánlani: ha a soproni buli kimaradt valaki életéből, pótolja gyorsan egy Exittel, Hegyaljával, Sounddal vagy Szigettel – a Zentai Nyári Játékokat pedig tényleg senki ne hagyja ki. Ha másért nem is, lokálpatriotizmusból érdemes ellátogatni a Tisza partjára…
