Nem vitás, hogy a média nagy hasznot húz a Novak Đoković-féle jelenségből. Az sem vitatható, hogy a múlt hét óta végképp ő a legismertebb, a legnépszerűbb, a legkedveltebb és a leginkább körülrajongott személyiség az országban. Mintegy érem helyett is a nyakába akaszkodtak politikusok, vállalkozók, művészek, lurkók és háziasszonyok egyaránt. Nehéz eldönteni, mennyire őszinte ez az ünneplés, és milyen arányú a számítás benne.
Szinte nem volt tévécsatorna, mely az elmúlt héten, és főleg a hétvégén ne foglalkozott volna Novak Đoković sportsikereivel, emberi helytállásával és erényeivel. A Sport klub és a B92 sportkommentátorai bizonyosan nagyban növelték saját népszerűségüket is, pedig csak a dolgukat végezték. A Sport klub már csak jellegénél fogva is nagy teret szentelt a sikernek, a B92 azonban nem lett volna kénytelen, de a győztes belgrádi ünneplésével új arcát is megmutatta. Igaza lesz azoknak, akik a nem régi hatalomváltást követően azt jósolták, hogy a tévéház mindinkább a szórakoztató, sőt a populisztikus tartalmak felé fordul. Ez a bizonyos pálfordulás nemcsak a tartalomban figyelhető meg, hanem a kommunikáció stílusában is tetten érhető. Valóban másként szólnak hozzánk, mint korábban, szemmel láthatólag szellemességre, közvetlenségre törekszenek a Reggeli műsortól egészen az időjárás-jelentésig. Ilyen laza hangulatban közvetítette három újságíró Novak belgrádi diadalmenetét is, mintha otthon ültek volna, lazán cseverészve. Nem is volt ez rossz, csak szokatlan a B92 részéről.
Ott viszont, ahol eddig is banális dolgokkal foglalkoztak, mintha újabban komolyabb, megfontoltabb tartalmakra törekednének. Döntsük el magunk, sikeresen járják-e ezt az utat! Vajon az objektív tájékoztatás követelményeinek eleget tesz-e a Pink TV Jó estét, Szerbia! című műsora (talán az Újvidéki/Vajdasági hatására választott nevet?), ha egy sor ún. esztrádművész után egy sor politikust vonultat fel? Nehéz elhinni, hogy bárki is komolyan veszi ezt a törekvést, de az agyonrafuttatott vajdasági üdvöske, Jelena Bačić Alimpić műsorvezető kétségkívül élvezi a nézők szimpátiáit. Műsorában helyet adott a nemrég fejeződött Big Brother tragikus sorsúvá kikiáltott győztesének, akit addig faggatott együtt érző képpel, míg végül fél stúdió könnyezett. Azért ettől még nem lett komolyabb, vagy szakmai szempontból jobb a Pink. Inkább körvonalazta azt a skatulyát, amibe eleve besorolta a legutóbbi Big Brother-kiadás győztesét, a „tragikus sorsú, szerelmi csalódott hősnőt”. Így növeli tkp. saját valóságshow-jának az értékét is, és egyben hülyíti a nézőt, aki jól emlékezhet a nemrég zárult show szereplőire, hisz ország-világ erről beszélt. Így tudhatjuk azt is, hogy a „szerelmi tragika” érzéseit valóban nem rejtette véka alá, hisz vállalta a nyilvánosság előtti könnyeket, suttogást, szeretkezést, akár annak árán is, hogy elveszíti férje, és otthon hagyott kislánya bizalmát. Ez a „tragika” kiválóan halad a „nemzeti hőssé válás” útján, pontosan az ilyen műsoroknak és műsorvezetőknek köszönhetően.
Azáltal viszont, hogy politikusokat is becserkésznek az ilyen műsorokba, még nem lesz komolyabb az adott tévéház. A „futtatott” politikus attól még „elszíneződik”, ne mondjam „bulvárossá” válik. De bevállalja, tudja ugyanis, hogy televízió nélkül immár nincs dicsőség.
