A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet meghívására nemrégiben néhány napos vajdasági körúton járt a kolozsvári Korunk szerkesztősége. Ittjártuk – az olvasókkal való találkozás mellett – alkalmat adott arra is, hogy lapunk olvasói közelebbről megismerjék a folyóiratot. Ezért indítottuk az Üveggolyó mellékletünkben hetente megjelenő irodalmi játékot is. Balázs Imre József főszerkesztővel csókai vendégszereplésük után beszélgettünk.
n A hely szellemisége mennyire határozza meg a folyóirat arculatát?
– Természetes viszonyt próbálunk ápolni önmagunkkal, a saját helyzetünkkel és identitásunkkal. Természetes adottságnak vesszük, hogy kisebbségi létben élünk, aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Sok mítosz létezik azzal kapcsolatban, hogy mit jelent erdélyinek lenni, vagy mi az, hogy kisebbségi létezés. Mi igyekszünk lebontogatni a mítoszokat. Volt egy jelszó a hetvenes években: a sajátosság méltósága az, ami meghatározza az erdélyi magyarságot. Ehelyett én inkább azt szeretem mondani Csiki László író szavai nyomán, hogy a sajátosság természetessége határoz meg bennünket.
n Célja a folyóiratnak, hogy összefogja az erdélyi magyar értelmiséget?
– Azon igyekszünk, hogy a legkülönbözőbb hátterű, érdeklődésű emberek között kommunikációs kapocs legyünk. A folyóiratnak a közvetítés a célja. Ez elég nagy közösség. Vannak egészen kiemelkedő művészeti és tudományos teljesítmények, amelyeket megpróbálunk célba juttatni, elsősorban a magyar olvasók számára. De a román közösség felé is nyitottak vagyunk, igyekszünk lehetővé tenni, hogy amennyiben érdeklődnek a magyar kultúra iránt, hozzájuthassanak a Korunkon keresztül is. A legnagyobb gyanakvás olyankor van, amikor egy közösséget bezárkózottnak látnak mások, vagyis nem tudják, hogy mit is beszélnek ezek a magyarok egymás között. Mi azt találtuk ki, hogy a honlapunkon minden hónapban megjelentetjük román nyelven a legfontosabbnak ítélt cikkünket. Nem állítom, hogy ez jelenleg nagyon nagy érdeklődést váltana ki, de egy lehetőség az ismerkedésre.
n Melyik az a korszaka a Korunknak, amiből a legtöbbet meríthet, amelyet a legfontosabbnak tart főszerkesztőként?
– Mindegyikben van olyan elem, amelyet továbbvihetőnek gondolok. Fontosnak tartom elmondani, hogy 1990 óta van olyan helyzetben a folyóirat, hogy nincs semmiféle korlátozása a megszólalásnak. Mindenki tudja, hogy a két világháború között és 1945-től 1989-ig cenzúra volt. Amit az akkori szerkesztők elértek, azt hatalmi nyomás ellenében érték el. Ilyen szempontból a '90 utáni szerkesztők helyzete könnyebb, a felelőssége azonban nagyobb, mert nem háríthatják át másokra a kudarcokat. 1926-tól 28-ig nagyon szép korszaka volt a lapnak. Nyitott, dinamikus, a nyugati kultúra eredményeit naprakészen közvetítő folyóirat volt Dienes László szerkesztése alatt. Egy további fénykora is volt a '70-es években. Akkor a diktatúra nem volt annyira kemény, és csak áttételesen szóltak bele abba, hogy mit lehet, mit nem szabad publikálni. Még a magyarországi szellemi élethez képest is provokatív volt a Korunk.
n Meg lehet határozni, hogy hol a helye a folyóiratnak a sok irodalmi, művészeti és tudományos kiadvány között?
– Optimista vagyok, életkoromnál fogva is, és úgy gondolom, hogy nem olvad bele a Korunk abba a valóban nagyon széles folyóiratkultúrába, ami magyar nyelven létezik. A tematikus megjelenés, a havi rendszeresség, a tudományosság elmozdulása a szakmaiságtól az értelmiség felé azt gondolom, hogy egyedi lapszerkezetet jelent az egész magyar nyelvterületen. A másik fontos dolog, hogy igyekszünk lereagálni azokat a változásokat, amelyek a kultúra közvetítése terén bekövetkeztek. Tehát a nyomtatott sajtó visszaszorulását ellensúlyozni próbáljuk az internetes jelenlétünkkel. A terjesztési nehézségeket azzal ellensúlyozzuk, hogy sok élő előadást, műhelyfoglalkozást találunk ki, ami a lap szellemi körét aktívan tartja. Írói estek, kreatív írásképzés, folyóirat-szerkesztői képzés tartozik ide. Ezek igazi eseményeket produkálnak a kultúrában, amire az emberek odafigyelnek. Mert az, hogy megjelenik egy folyóiratszám, az manapság egyre kevésbé számít eseménynek.
