Danilo Kiš emléke előtt tisztelegnek immár negyedik éve az Irodalmi Kiš-ernyő elnevezésű rendezvénnyel a szabadkai Városi Könyvtárban. Pénteken Kayoko Yamasaki japán műfordító – aki jelenleg Belgrádban egyetemi tanár, és folyékonyan beszéli a szerb nyelvet – arról szólt, ő 1995-ben fordította le a Korai bánat ot, és a japán emberek azonnal felismerték Kiš prózai alkotásában a lírai erőt, amely rokon a japán irodalmi tradíciókkal. A japánokat megragadja az, hogy Kiš megőrzi és ápolja a személyes, intim emlékezetet, amely fontosabb a kollektív emlékezetnél. A fordítások sorában a második volt a
A fordítások sorában a második volt a A holtak enciklopédiája, majd a Fövenyóra, s 2009-ben a harminc művet felölelő világirodalmi válogatás-sorozatba a Kert, hamu című műve is belekerült, a japán irodalmárok döntése alapján.
Az előadók között volt a pécsi Csordás Gábor Bazsalikom Díjjal kitüntetett műfordító, a belgrádi könyvvásár Dositej-díjával elismert Jelenkor Kiadó vezetője, aki 1989-ben Párizsban találkozott Kišsel; 1990-ben jelent meg annak a szövegnek a fordítása, amit akkor kapott az írótól. BožoKoprivica belgrádi irodalomkritikus Danilo Kiš műfordításairól beszélt, például a magyar irodalomból való fordításairól. Marija Cindori-Šinković műfordító azt az emlékezetes szabadkai irodalmi estet idézte fel, amelyet 1979-ben Koprivicával vezettek, s amelyen maga az író is részt vett.
Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, Danilo Kiš barátja volt az, aki esszéisztikus visszaemlékezéseivel a jórészt ifjú közönségnek emberközelivé tette az 1935-ben Szabadkán született, 1989-ben Párizsban elhunyt írót. A házigazda Boško Krstić irodalmár volt. A rendezvény végén megkoszorúzták Kiš mellszobrát.
