Ma 19 órakor a Zentai Művelődési Házban a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház társulata egy olyan látványos színpadi produkciót mutat be, amely feleleveníti a középkor egyik izgalmas időszakát, megidézi a távoli múltat, benne a XIV. századi tatárokat, hadjáratokat, egy aljas királygyilkosságot és a bosszút. A néző igazi lovagkori látványelemekre és vérbő cselekményszövésre számíthat. Az előadás az Anjou – a liliom útvesztői címet kapta, amelyet Andrási Attila, az Udvari Kamaraszínház alapítója és művészeti vezetője írt és rendezett.
A Jászai Mari-díjas rendező különböző forráskutatások eredményeit feldolgozva írja és rendezi színdarabjait. Minden egyes művét alapos kutatómunka előzi meg. Így volt ez az Anjou című drámájánál is.
Andrási Attila (Fotó: Lukács Melinda)
– Annyi dráma volt abban az időben, hogy úgy éreztem, legalább egyet meg kell írnom. A darab Nagy Lajos első nápolyi hadjárata előtti eseményekről szól. Azok az intrikák, szerelmi, hatalmi játékok, amelyek a nápolyi udvarban történtek, egyszerűen üvöltöttek, hogy írót találjanak. Én meghallottam ezt az üvöltést, és meg is írtam, ami több mint féléves előzetes kutatást igényelt. Szakértőként felkértük Bárány Attilát, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének tanszékvezető egyetemi tanárát, akivel folyamatosan kapcsolatban voltunk. Egy ezredes az akkori hadművészetről tartott nekünk előadást, teológusokkal és hagyományőrzőkkel beszélgettünk, akik megmutatták az akkoriban elkészített fegyvereket, és még a Hadtörténeti Múzeumban is jártunk. Valójában visszautaztunk a 14. századba, hogy rendkívül korszerű módon mutassuk be ezt a hihetetlenül izgalmas, mozgalmas, gyorsan változó korszakot, ahol fontos szerepet játszott a hit és a lovagi erények, valamint a tisztesség, becsület és hűség. Ami igazán érdekes ebben az időszakban, az az emberek közötti kapcsolat, a közösségért való felelősség, vagy annak a hiánya, valamint a szerelem felfogása – emelte ki a rendező.
Látványos produkcióra számíthatnak a zentaiak (Fotó: Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház )
A 14. századi Európában jelentős politikai tényező volt a Magyar Királyság. Nagy Lajos távlatokban gondolkodó, valódi államférfi volt. A darab számos izgalmas kérdést feszeget: milyen geostratégiai megfontolásból indított hadjáratot a király Nápolyba, milyen kapcsolat volt Nagy Lajos és III. Edward angol király között, hogyan kapcsolódott a százéves háború a nápolyi trónutódlás kérdéshez, mi köze a nápolyi hadjáratnak a pápák avignoni fogságához?
– A történelem a jelenünket eredményező múltunk. Ahhoz, hogy tudjuk, hogyan jutottunk oda, ahol vagyunk, látnunk kell az utat. Ez kötelessége minden művésznek. Számomra ez egy alapvető feladat, amelynek megpróbálok megfelelni. Ugyanakkor szenvedélyem is, hiszen felfedezni a régebbi korokat, megismerni elődeink tevékenységeit, és megpróbálni felnőni az ő legjobb tulajdonságaikhoz, úgy gondolom, mindannyiunk kötelessége kellene, hogy legyen – hangsúlyozta Andrási Attila.
A történelmi mű főszereplője a szerelemre éhes, gyönyörű csitri a nápolyi trónon. A királynő bálványozói, egyben szeretői, megölik a férjét, aki Nagy Lajos magyar király öccse. A felbőszült uralkodó megindul a sereggel, ám Velence megakadályozza a tengeri átkelést. A bonyolult jellemeket felvonultató és intrikákkal átszőtt darab a magyar történelem kalandregénybe illő fejezetét mutatja be a történelmi hitelesség igényével. Papp Janó Franco Zeffirelli filmvilágát idéző jelmezei és a különleges multimédiás díszletmegoldások valóban átemelnek egy időben ugyan távoli korba, de az emberi vonások, az ábrázolt dilemmák és a megjátszott tétek szempontjából nagyon is a mában érezhetik magukat a nézők. A produkciót egyébként Zsoldos Béla Liszt Ferenc-díjas zeneszerző művei színesítik.
Az Anjou – a liliom útvesztői című előadás rendezője elmondta, hogy mindig örömmel tér haza szülőföldjére, ugyanakkor felemelő érzés számára itthon játszani.
– Amikor az ember megérzi a Tisza illatát, meglátja Szabadka városházájának a tornyát, vagy Zentán az első házakat, a tábla elhagyásakor, valahogy úgy érzi, hogy mindig is itt volt, miközben sajnos nem vagyunk állandóan otthon. Ennek ellenére imádunk hazajárni. Valójában ott élünk igazán, ahol születtünk – hangsúlyozta Andrási Attila, a szabadkai születésű, Jászai Mari-díjas rendező.
