Az ötven évvel ezelőtt megalapított Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat a vajdasági magyar kultúra meghatározó alakjának, Náray Éva szerkesztőnek, újságírónak, képzőművészeti kritikusnak, műfordítónak, a Juhász Erzsébet Könyvtár korábbi igazgatójának nyújtották át a Topolyai napok rendezvénysorozat keretében a Művelődési Ház galériájában. Az egyedülállóan községi alapítású elismerésről Csernik Attila vizuális költő, képzőművész, grafikus, tanár, Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, muzeológus és Klájó Adrián képzőművész, művésztelep-vezető összetételű zsűri hozott döntést nyáron. Szatmári Adrián községi elnök köszöntőjében emlékeztetett rá, hogy a díjat 1973-ban hívta életre Topolya község, majd a 90-es évektől néhány év kihagyás után 2003 óta ismét odaítélik. Ebben pedig Náray Évának is jelentős szerepe van, és több éven át a díj zsűrijeként is helyt állt. Ezt követően Klájó Adrián felolvasta az elismerés indoklását, amiben többek között kifejtette, hogy a kitüntetett nem életműdíjat vehet át, mivel ez a díj nem is arról szól. Illetve Náray Évát nem is a nyugdíjba vonulása alkalmából ünnepelik, hiszen egészen biztos tovább folytatja ez után is mindazt, ami őt a díjra érdemessé teszi. Közéletünkben iránymutató és kulcsfontosságú, szakmaisága és alázatossága az irodalom, az újságírás, a képzőművészet és képzőművészeti kritika iránt, ami mindannyiunk számára követendő példa.
– Náray Éva nekem adta át a Nagyapáti-díj egyik zsűritagjának a feladatait három évvel ezelőtt. Ismeretségünk akkor kezdődött, amikor Ács József emlékére szerveztünk egy tiszteletadó tárlatot a könyvtár kiállító termében. Azóta megtapasztalhattam, hogy Náray jelen van, ha kérdésem akad bármivel kapcsolatban, ha ki kell találni valamit, ha szöveget kell javítani. Ami nem vitás, hogy írásait, kritikáit, elemzéseit megannyi lapban olvashattuk már, hallhattuk kiállításmegnyitókon. Tűpontosan fogalmaz, nyelvezete közvetlen, mégis vérprofi. Meglátásai élesebbek a konyhakésnél – fogalmazta meg egyebek mellett személyes gondolatait Klájó Adrián, majd felhívta a jelen levők figyelmét arra, hogy a díjátadóval párhuzamosan megnyílt tárlat Náray Éva négy évtizedet felölelő újságírói munkájába is betekintést ad, és az otthona falait is díszítő festmények mellett férje, Penovác Endre alkotásai is helyet kaptak.
– A Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat átvevőnek össze kell állítania egy tárlatot, még ha írással is foglalkozik. Ezek az alkotások nagyon fontosak számomra, hiszen szüleim, dédszüleim otthonát is díszítették némelyek. Igyekeztem olyan munkákat válogatni, hogy az alkotók topolyaiak legyenek, vagy a városhoz valamilyen módon kötődjenek. Így például Acsádi Ilona, Bicskei Péter festményeit, a Topolyai Művésztelep szorgalmazói: Ács József, Hangya András, Milivoj Nikolajević munkáit, férjem alkotásai, a magamat és a családom tagjait ábrázoló festmények. A folytatásban Bosán György kiállításának a megnyitóján elhangzott szöveg részlete, Nagyapáti Kukac Péter munkája, majd Sagmeister Péity Laura, Dudás Sándor, Kalmár Ferenc, Szajkó István alkotásai, valamint kollégám, Ótos András, a Magyar Szó fotósának képei – mutatta be az október 3-áig megtekinthető tárlatot Náray Éva. A díjátadót megtisztelte jelenlétével Topolya község alpolgármestere, Tomik Nimród, több közintézmény, helyi közösség képviselője, testvérvárosok küldöttsége.
Nyitókép: Kazinczy Paszterkó Diana