Magyar László 1937-ben született Hajdújáráson, a Belgrádi Egyetem Filológiai Karán diplomázott német nyelv és irodalomból, ezt követően a bácsszőlősi és hajdújárási iskolában tanított, majd pedig 1975-től egészen az 1998-ban bekövetkezett haláláig a Szabadkai Történelmi Levéltár megbecsült munkatársa volt. Magyar László szenvedélyesen kutatott, az 1918-ig terjedő időszakkal foglalkozott. Az Életjel gondozásában nemrég megjelent Szabadka és szűkebb környéke történeti helyneveinek adattára című kötete a kutatásait öleli fel, adattárról lévén szó címszókat felsorakoztatva. Talán közhelynek számít, de valóban hiánypótló ez a kiadvány. Sorra vesz egyebek közt régi épületeket, intézményeket és mégsem ún. száraz olvasmánnyal van dolgunk, hiszen mindegyik címszóhoz egy kis érdekes, néhol szellemes megjegyzés is társul, amely által betekintést nyerhetünk a régi idők Szabadkájába és az akkori polgárok életébe. Valójában ez nem csupán egy tudást gazdagító, hanem szórakoztató kötet is, amelynek nagyszerűsége, hogy bármikor bárhol felüthető, egyáltalán nem szükséges sorrendben olvasni.
A könyvbemutató kedd este volt a szabadkai Népkör MMK-ban, ahol Dévavári Beszédes Valériától, az Életjel vezetőjétől azt is megtudhattuk, hogyan, pontosabban miből állt össze ez a kötet:
– Több száz cédulára írt szövegből. Ezeket Magyar László felesége őrizte meg. Amikor kiderült, hogy még megvannak, elmentem a történelmi levéltárba és megkérdeztem az igazgatót, mit szólna, ha megjelennének könyvbe gyűjtve. Először szóhoz sem tudott jutni, de mind inkább jó ötletnek tűnt. A rengeteg szöveget Magyar László lánya, Magyar Lilla gépelte be. Tudva azt, hogy korábban igencsak figyelemre méltó szakdolgozatot írt, így a szöveg rendezésére, a kötet szerkesztésére Agárdi Brigittát kértem fel. Az volt csak a kikötésem, hogy nem szabad javítani a szövegeken. Nagyon örülök ennek a könyvnek, ez lett az Életjel 196. kiadványa. Aki kíváncsi Szabadka hétköznapjaira, annak nagy élvezetet nyújthat, érdemes böngészni a szócikkek közt. Kötelességünk emlékezni Magyar Lászlóra és mindazokra, akik ilyen fontos tevékenységet fejtettek ki, szerették és kutatták ezt a várost, mert azt vallották, hogy szabadkainak lenni nagyon jó. Szabadkát érdemes szeretni, már csak a neve milyen nagyszerű: szabad, kicsinyítő képzővel. Magyar Lászlóról Palicson elneveztek egy teret, de ennél többet érdemel – fejtette ki Dévavári Beszédes Valéria.
A köteten nagy munkát végzett Agárdi Brigitta, aki két évig dolgozott rajta:
– Nagy segítség volt az, hogy Magyar Lilla begépelte ezeket a szövegeket. Mivel ez egy adattár, a címszókat ábécé sorrendbe raktam. A kötetben nem csak Szabadka szerepel, hanem a környező települések is, például Palics, Hajdújárás, Ludas, Királyhalom, Békova, Tavankút és így tovább. Olyan helységnevek is megjelennek, amelyek már Magyarország határain belül vannak. A munka során nem változtattunk a szócikkek helyesírásán, úgy közöljük, ahogyan a levéltári dokumentumokban szerepelnek, egyedül a kiemelt címszavakat írtuk le a mai helyesírással. A munka során sokat megtudhattam Szabadkáról, de úgy gondolom, hogy még sok mindent rejteget, úgyhogy mindenképpen érdemes kutatni – hallottuk Agárdi Brigittától.
A könyvbemutatón jelen volt Ricz Péter is, aki a munkatársa és személyes jóbarátja volt Magyar Lászlónak. Ricz Péter visszaemlékezett a közösen töltött időkre, mint azt megtudhattuk, Magyar László nem csupán tanár és levéltáros, hanem nagy reményű válogatott labdarúgó is volt, hívták Belgrádba, hogy sportkarriert építsen fel, de nem vállalta, inkább hazajött Hajdújárásra, gyerekeknek németet tanítani. Magyar László szeretett levelezni, ismert emberekkel állt kapcsolatban, de a kutatás volt a mindene, inkább járt gyalog vagy kerékpárral, hogy az így megtakarított pénzt kutatásra fordíthassa.
A kötet Szabadka város, a Szekeres László Alapítvány és a tartományi művelődési titkárság támogatásával jött létre.
Nyitókép: Lukács Melinda
