Igazán páratlan élményben lehetett részük azoknak, akik a kedd estét a szabadkai Népkör MMK-ban töltötték. A magyar kultúra napja alkalmából Petrás Mária kerámiakiállítása nyílt meg, majd pedig a Prima Primissima és Magyar Örökség Díjas népdalénekes Napkelettől napnyugatig címmel adott koncertet, amely során tradicionális moldvai csángómagyar dallamokkal bűvölte el a nagyszámú közönséget. A koncert kezdetén Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet:
– Nemzetünk és nemzeti imánk születése a hála ünnepe is. A hálaadás szentséges együttléte ez a nap, és annak a lelki vértnek, annak a lüktető belsőnek a megerősítése, amely velünk van. Feladatot kaptunk és mindehhez hitet és örökséget. Ez a nap a közös vállalások, de a közös célok ünnepe is. A tervezhető magyar jövő ünnepe – hallottuk egyebek közt Sutus Árontól.
Petrás Mária Martus Évával, Szokolay Dongó Balázzsal és Nyíri Lászlóval lépett fel. A koncert úgymond keretbe foglalva, sziszegős és reggeli imával kezdődött, végül pedig esti imával ért véget:
– Azért hívják sziszegősnek, mert voltak falvak, ahol nem használták az „s” betűt, szakemberek azt mondják, hogy ez egy nagyon régi magyar nyelvváltozat, a tihanyi alapítólevélben olvashatónál is régebbi – tudtuk meg Petrás Máriától.
A koncert előtt a kiállítást Bata János, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja, az Aracs folyóirat főszerkesztője nyitotta meg:
– Petrás Mária a kortárs művészetek egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Amióta ismerem, őszinte tisztelettel tekintek rá és alkotásaira, legyenek azok agyagból megformált kerámiák, vagy hangjával megteremtett dallamok. Tisztelet és hódolat illeti őt és művészetét, mert művészetével a Teremtőt és teremtményeit tiszteli, az Úrban az embert, az emberben az Urat. A moldvai Diószénen született, náluk a faluban imádságos harangozással kezdődött a nap és azzal is ért véget. A családok gazdagságát a 8–12 gyermek jelentette. Mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Ilyenkor kitisztították a lelküket, életüket, házaikat, istállóikat, óljaikat, kertjeiket, falujukat. Megbocsájtottak egymásnak, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután felkeresték egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek. Mindent meg tudtak teremteni maguknak úgy, hogy nem voltak senkinek sem a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a Nap, a Hold, a csillagok, az idő járása és a mélységes istenhitük útba igazította őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Petrás Mária névtelen szentek közt nőtt fel, akik a seregnyi gyermekkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szőni, gyönyörűen hímezni. Varázslatossá tudták tenni a nehéz világot, böjttel, imádsággal, Szűz Mária erejével. Az ő képüket tárja példaképként a világ elé.
Petrás Mária gyermekkorában is reggeltől estig dolgoztak, de szombat délben, vagy ünnepek előtti napon abbahagyták a munkát, elmentek gyónni, megfőztek előre, hogy az Úr napját, az ünnepet, méltóképp megszentelhessék, mert tudták, az ünnepeknek megtartó erejük van. Ilyen ünnep minden egyes kerámia és dal, amit népünk legősibb közös múltjából és közös tudásából a művésznő nekünk ad – hallottuk Bata Jánostól.
A közönséget Vesmás Péter, a Magyar Művészeti Akadémia szegedi regionális munkacsoportjának elnöke is köszöntötte, és mint azt elmondta, számukra fontos az, hogy Vajdasággal is gyümölcsöző kapcsolatot építsenek ki.
A rendezvény a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Művészeti Akadémia és az Aracs Alapítvány támogatásával jött létre.
Nyitókép: Petrás Mária kiállításának a megnyitóján, fotó: Lukács Melinda
