A Kárpát-medencében először Magyarkanizsán beszélgettek irodalomról, a művészet mibenlétéről a megújult Magyar Művészet folyóirat munkatársai, akikkel Bicskei Zoltán folytatott olyan magas színvonalú diskurzust, amilyet csak ritkán lehet hallani. Fenséges, mondhatnánk stílszerűen, ugyanis a beszélgetés alatt elhangzott, hogy manapság ezt a kifejezést elvétve használjuk művészeti alkotásra, pedig még mindig léteznek fenséges alkotások. Sőt ez a csütörtök délutáni könnyedén befogadható, ám mégis mély és elgondolkodtató beszélgetés is ilyen volt.
A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a Regionális Kreatív Műhely szervezésében és a József Attila Könyvtár társzervezésében a Magyar Művészet folyóirat munkatársai: Falusi Márton író, főszerkesztő, Sturm László irodalomtörténész, kritikus, főszerkesztő-helyettes és Fülöp József esztéta voltak Bicskei Zoltán vendégei a könyvtárban, akik a folyóiratot nem a megszokott módon népszerűsítették. Azzal, ahogy, és amiről beszéltek, a hallgató – még ha nem is ismeri a lapot –, azonnal kíváncsivá válik, hogy milyen tudást és gyönyörködést tud abból meríteni. Az est zenei betétjeit a Mészáros Zsuzsanna és Csányi Ildikó (Zenta–Szeged) gordonka duó játszotta, mellyel még fenségesebbé tették a délutánt.
„A szerkesztőség egy szerves kulturális folyóirat új arculatát ekképpen határozta meg – olvasható az esemény ajánlójában:
„(...) tekintetbe veszi a művészetről való beszédmódok sokféleségét, kevésbé elvont jellegét, viszonylagos meghatározatlanságát és rögzíthetetlenségét. (...) A folyóirat szerkesztési gyakorlata egyetlen művészettudományi módszer mellett sem köteleződik el; teret enged a művészetről folyó viták felülvizsgálatának. A közlemények értekező stílusától ezért nem idegen a kísérletezés, a magyar művelődéstörténetben kitüntetett szerepet betöltő esszényelv.”
A beszédmódok Magyarkanizsán is érintettek mát, irodalmat, művészetet, és először is arra kérdezett rá Bicskei Zoltán, az MMA tagja, a Regionális Kreatív Műhely munkatársa, hogy mit jelent a vendégek számára a művészet, továbbá, hogy milyen a magyar művészet. Többféle megközelítést hallhattunk, melyből ellentmondást nem tűrően kiderült, hogy a hatás alapvető feltétel. A művészet a jelenben akar hatni, ez a természetéhez tartozik. A magyar művészetben pedig egyaránt tetten érhető a nehéz és a könnyű mozzanat is, rengeteg stílus érvényesül és nem is a művészeti szemléletmódok, hanem a tömegkultúra lett annak közellensége. Népszerűnek és eladhatónak kell manapság lennie egy könyvnek a közmegítélés szerint, és éppen ezért „Soha nem kellett akkora bátorság az igazi művészethez, mint most!” – fogalmazták meg egyhangúlag a vendégek és a beszélgetés vezetője.
– Régen, a betiltások korszakában hihettük azt, hogy bátorság kell a művészethez, ezt megcáfolandó, sajnos rá kellett jönnünk, hogy ma nagyobb bátorság kell az igazi megalkotásához és annak befogadásához. A nehéz helyzet azonban még hasznunkra is válhat, hiszen épp ez adhat erőt, továbbá a kiemelkedés a szokványosból sokak számára cél. A jelenlegi kánonnélküliség szubkulturális kultuszokat is elindíthat, és abból bármi kinőhet – ezt állapították meg a beszélgetés során. A művészet nagy ereje pedig megmutatkozik, még ha a körülmények nem is támogatják. Katartikus élményeink pedig mái napig vannak, ezt bizonyítja, hogy mindhárom vendég viszonylag gyorsan tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy mi volt a legutóbbi művészeti élményük a jelenlevő vendégeknek, ami katarzist okozott. Marsall László versciklusa, Gintli Tibor anekdotikus elbeszélésmódról írt könyve, Kocsis Zoltán és Kalász Márton művészi, szellemi hagyatéka, valamint a diósgyőri vár rekonstrukciós terve – ezek hangzottak el. Érdemes lesz utánanézni!
