Több mint nyolcvanöt éves hagyomány

A közelmúltban három vajdasági egyesület, szervezet, illetve személy Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjban részesült Budapesten, a kitüntetettek egyike a horgosi Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület. Az elismerést olyan magánszemélyek és szervezetek kaphatják meg, akik és amelyek a külhoni magyar közösségek érdekében kiemelkedő tevékenységet végeznek a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, a nemzet örökségének megőrzésében, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban és a gazdasági önszerveződésben, illetve, akik és amelyek sokat tesznek a magyar nemzet fennmaradásért. Az 1995 óta létező kitüntetést minden évben Magyarország miniszterelnöke ítéli oda. A méltatás szerint a horgosi Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület a magyar kultúra és néphagyományok lelkiismeretes ápolásáért és továbbadásáért érdemelte ki a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. A rangos esemény után néhány nappal az egyesület elnökével, Dudás Zoltánnal beszélgettünk.

 Hogyan értesültek a díjról, illetve hogyan fogadták azt?

– Hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el minket, horgosiakat, és különösen az egyesület tagjait, hogy ilyen rangos elismerésben részesültünk a magyar kormány jóvoltából. Kitüntető és felemelő érzés, hogy értékelik és elismerik a munkánkat, amit már nagyon régóta végeznek az egyesület tagjai, mindenféle elvárás nélkül, a köz érdekében, a hagyományok megtartása és továbbtanítása céljából. Nem számítunk nagy elismerésekre a munkánkért, mely inkább jóleső, néha verejtékes tevékenység, mint munka. Azonban az, hogy ezt díjjal, ráadásul ilyen jelentős díjjal jutalmazták, természetesen nagyon felemelő érzés, megtiszteltetés. Úgy érzem, hogy ez a sokéves működésünk megkoronázása, még ha nem is várunk kitüntetést a tevékenységünkért, nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nem esett jól. Jólesett és büszkék vagyunk rá! Először e-mailben értesültünk arról, hogy ebben az évben mi is a díjazottak között vagyunk, és a Potápi Árpád János államtitkár aláírásával érkezett levél mindannyiunk számára különös jelentőséggel bírt, szinte hihetetlennek tűnt. Felcsillant a szemünk, hogy lám, csak ér a munkánk valamit!

A díjátadó ünnepség is gyönyörűen zajlott, tizenhárom díjazott volt, ebből három vajdasági, köztük a Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület. 

 Hosszú, küzdelmes, de sikerekkel is tűzdelt évtizedek állnak az egyesület mögött. Mióta létezik, mit tudnak a kezdetekről?

– Az egyesület több, mint nyolcvanöt éves, ami azt hiszem, nem csak egy ember, de egy közösség életében is nagyon nagy idő. Én magam nyolc éve vettem át a stafétabotot, akkor meglátogattam a még élő egykori tagokat, hogy informálódjak a régmúltról, hisz a múltunkat ismerve lehet csak jövőnk. A horgosiakban nagyon erős a hagyomány tisztelete és éltetése, generációról generációra örökítjük át népi értékeinket, gyökereink sarokköveit. A Bokréta tánccsoportból nőtt ki az egyesület. Mint a korabeli dokumentumokban olvashatjuk, elődeink szívügyüknek tekintették a horgosi népi táncok és énekek felelevenítését és bemutatását, melynek kikristályosodása a horgosi Gyöngybokréta. Ennek története 1932-re vezethető vissza. Azon a nyáron a horgosi Gazdakör nagy aratóünnepén húsz táncospárból álló csoport mutatott be két horgosi táncot. S a sikeren felbuzdulva elkezdődött a horgosi népi táncok és énekek felkutatása, az anyaggyűjtés. Az 1936-ban Gomboson elindított vajdasági/délvidéki Gyöngyösbokréta-találkozóba pár éven belül bekapcsolódtak a horgosiak is (bizonyos adatok szerint 1938-ban a csonoplyai rendezvényen már ott voltak).

 Mik voltak a legfontosabb állomások az egyesület életében?

– Ahogy az életben, az egyesület létezésében is voltak hullámhegyek és -völgyek, de talpon maradtunk, nem is akárhogy! A fönnmaradásért való küzdelem néhányszor ráütötte a pecsétjét a működésre, amikor különböző erőkkel szemben kellett elődeinknek küzdeniük, de mint látjuk, megérte. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy háromszor tarthattuk Horgoson a Gyöngyösbokrétát, melybe szinte az egész falu bekapcsolódott. A legutóbbi horgosi Gyöngyösbokrétát is etalonként emlegetik, ami a falu összefogását illeti, de hát ezt tanultuk elődeinktől is. Rengeteg versenyen vesznek részt napjainkban is az egyesület tagjai, általában nagyon szép sikereket elérve, de mi magunk is szervezünk versenyt a gyönyörűen felújított művelődési házban, amely minden igényt kielégít, nem hiába vártunk rá hosszú ideig.

 Ön, mint ez egyesület elnöke, milyen feladatokkal birkózik meg nap mint nap?

– Kívülállóként kerültem ebbe a történetbe, egy erős hullámvölgynél, melyből sikerült kilábalni. Az anyagi és szervezési dolgokból veszem ki a részem már második mandátumomban. Az egyesületre is némiképp úgy tekintek, mint a vállalkozásomra, hogy azt sikerre kell vinni. A fenntartás megteremtése mellett természetesen elengedhetetlen a jó szakmai vezetés, amit Szécsi Zsoltnak, és párjának, Csányi Tamarának szeretnék külön megköszönni, hisz ők viszik vállukon a  művészeti vezetést. A csoportvezetők a tartópillérek, akik a szülőkből tevődnek össze, én pedig szabad kezet adok a csoportvezetőknek, akiknek érdeke, hogy gyermekeik jó közösségben legyenek.

 Milyen csoportok működnek az egyesületen belül?

– Tizenkét szekció van, melyből hét tánccsoport, két zenekar, a Tücsök és a Kamrás, valamint van két kézműves csoportunk, illetve énekeslányainkból is két csoport létezik.

 Van-e utánpótlás?

– Nálunk sem egyszerű a helyzet e tekintetben, hisz sokan el is vándoroltak, illetve iskolásaink is utaznak, és nehezebb őket itthon tartani, de mi ezt úgy oldottuk meg, hogy hétvégékre tesszük a próbákat, amikor az ingázók is itthon vannak. Fogyunk, de még úgy érzem, hogy elégedettek lehetünk a kétszáz fős tagsággal.

 Említette, több versenyben is részt vesznek, illetve szerveznek is különféle rendezvényeket, ezt tanúsíthatom, hisz gyakran járunk Horgosra tudósítani.

– Az egyik legnagyobb rendezvényünk a Dunán Innen, Tiszán túl elődöntője, a döntőt pedig Miskolcon szervezik, de terveink közt szerepel, hogy nálunk is tartsanak döntőt. Ez sokakat vonz Horgosra, a komoly megmérettetés színvonalas minden alkalommal, mely külön öröm számunkra, hisz ilyenkor teljesen megtelik a művelődési ház és környéke olyan fiatalokkal, akik tehetségesek, szorgalmasak, kitartóak és fontos számukra hagyományaink továbbvitele. Az egyesületnek is ez a célja: megtartani a csoportjainkat, őrizni és továbbtanítani a hagyományainkat, melyben él a nemzet!