Gomboson október 25-én avatták fel Jung Károly etnográfus, kiváló néprajzkutató emléktábláját.
Az emlékezőket Ruppa Attila, a gombosi helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte.
Dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke a kezdeményezésről, az emléktábla történetéről szólt.
– Jung Károly művészetét, a tudományos munkáit a kezdetektől ismerem. Főleg a gyermekirodalmát kedvelem, nagyon sok versét tanítottam. Néhányszor megfordultam a Forumban, amelyben nagyon jó volt a társaság, Fehér Kálmán, Gerold László, Bányai János… Ők hetente találkoztak, eszmét cseréltek. Nagyon felnéztem rájuk, hogy van egy ilyen csoport, amelyet művészemberek, tudós személyiségek alkotnak. Azután, ahogyan azt a sors alakította, sokan elhunytak közülük, és Jung Károly egyedül maradt. 2013-ban én kerültem a Kiss Lajos Néprajzi Társaság élére, innen datálható, hogy mi ketten szakmailag közel kerültünk egymáshoz. Rendszeresen járt a konferenciákra, tanácsokat adott, és sokat beszélgettünk. Nem volt túlzottan közlékeny ember, de ha kérdeztük, akkor megnyílt. Nagyon tudott mesélni és segíteni.
A 70. születésnapjára egy konferenciát rendeztünk Kishegyesen. Ott az akkori Magyar Tanszékről szinte mindenki jelen volt, továbbá művészemberek és kollégák, akik ismerték őt. A Budapestről érkező halálhírét is velem közölték elsőként. Azután Fojt Vilmos tanár úr mesélt nekem Jung Károly életéről, személyéről mint barátról, szaktekintélyről. Jelen volt a Jung halálát követő évben a megemlékezésen is, amelyet Újvidéken tartottunk meg. És ott, mi ketten vitattuk meg az emléktábla ötletét. Ez inspirált engem a későbbiekben, és meglehet, önzésnek tűnik, de egyedül csináltam végig az egészet. Szervezetként a Kiss Lajos Néprajzi Társaság pályázott, de magam vittem végig a folyamatot. Bízom benne, hogy mindennek megvalósulása által talán mélyebben átélheti a falu, Gombos, hogy ki is volt valójában Jung Károly. A célom az volt, hogy a halhatatlanságba mentsük át a személyét – hallottuk Szőke Annától.
Bordás Győző szerkesztő, a Forum kiadó nyugalmazott főszerkesztője, igazgatója így értékelte Jung Károly életművét:
– Elsősorban költőként ismertem meg, de abbéli jelentősége mellett néprajztudós és etnográfus, a vajdasági magyar etnografia megteremtője, továbbvivője is. Több mint tizenöt könyve jelent meg erről a tudományterületről, ez is bizonyítja, hogy milyen hatalmas anyagot dolgozott fel. Ugyanakkor nemcsak a vajdasági magyar népélettel foglalkozott, hanem komparatisztikai tanulmányai is vannak, tehát kitekintett a környező etnikumok népi művészeteire és összehasonlításokat végzett. Állította ugyanis, hogy a néprajzot tanulni és tanulmányozni nem lehet anélkül, hogy a környező népeket ne tanulmányoznánk, mert annyi az összefüggés, hogy enélkül lehetetlenség lenne ezeket megérteni. Jung Károly az egyetemes néprajztudomány szempontjából is fontos ember volt. Több tucatnyi könyvét szerkesztettem a Forum Könyvkiadó Intézetben, verses- és tanulmányköteteket, hosszan sorolhatnám azokat a kiadványokat, amelyek megjelenésében közvetlenül segédkeztem.
Jung költőként indult, aztán később néprajztudóssá vált. Jelentősek a díjai is. Először Híd-díjjal jutalmaztuk a költészetét, majd a néprajztudomány terén elért eredményeiért nemzetközi elismerésekben részesült. Ez, azt hiszem, mindent megmagyaráz – mondta Bordás Győző.
Dr. Novák Anikó, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanszékvezetője Jung tanszékvezetői, tudományos tevékenységéről az alábbiakat nyilatkozta:
– A koromból adódóan inkább csak a tanár Jung Károlyról tudok beszélni, a kollégáról nem, mert mire én odakerültem, ő nyugdíjba vonult. Mondhatjuk, hogy munkássága egésze a tanszéken teljesedett ki, először mint kutató, majd pedig tanári pozícióban. Ami vele kapcsolatban számomra fontos emlék, az a hitelessége. Ahogyan ő beszélt a népi kultúra különböző szegleteiről, az rengeteget adott nekünk, sokat tanultunk tőle. Lelkesen beszélt a témáiról, amelyeket mi is megszerettünk. Jómagam, gombosi származásúként, egyébként is nagyon fontosnak tartottam, hogy ő tanít engem, már a neve ismerős volt számomra az édesapám révén, hallottam róla történeteket, amikor pedig tanított, akkor mindez kiteljesedett, és a helyükre kerültek a dolgok. Ami még nagyon fontos a tudós, a tanár mellett, az a költő megismerése. Egyetemistaként láttam ennek a költészetnek a nagyságát, de most, ahogy erre az emléktábla-avatóra készültem, ismét elővettem a verseit, és megint elevenembe vágott, hogy mekkora költő volt. Hála Istennek, ezek a versek itt vannak velünk, ahogy a tanulmányai is. A készülő középiskolai tankönyvekben szintén fontosnak tartjuk, hogy Jung Károly szellemisége megőrződjön. Az elsős tankönyvben a népi kultúra, a hiedelemvilág kérdései kapcsán épp az ő könyveiből igyekeztünk idézni – hangsúlyozta a tanszékvezető.
Virág Gábornak, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatójának gondolatait Brenner János szerkesztő tolmácsolta.
Jung Károly emléktáblája a gombosi helyi közösség épületén kapott helyet. A táblát dr. Szőke Anna és Ruppa Attila leplezte le.
Koszorút a Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, a Forum Könyvkiadó, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság és a gombosi helyi közösség képviselete helyezett el.
A művelődési műsorban a gombosi József Attila Általános Iskola tanulói, a helyi kis néptáncosok léptek fel.
Nyitókép: A gombosi kis néptánccsoport (L. Móger Tímea felvétele)