Óriási volt az érdeklődés Böjte Csaba atya előadása iránt, amelyet a szabadkai Mathias Corvinus Collegiumban tartott meg szerda este A szeretet útján címmel. Az egybegyűlteket Varga Diósi Viola, az MCC vajdasági programokért felelős igazgatója köszöntötte, aki Böjte atya tevékenységét is bemutatta.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes a magyar katolikus közélet kiemelkedő személyisége. A gyermekvédelemben több mint harminc éve tölt be jelentős szerepet, Erdélyben szervezetet hozott létre, amely által eddig több mint hatezer gyermeket fogadtak be.
Szabadkai előadása során Böjte atya személyes tapasztalatait és bölcsességeit osztotta meg a szeretet, a hit és a közösségi összetartozás fontosságáról. Szó esett a keresztény értékekről, a hit erejéről, a családi háttér szerepéről, a társadalmi felelősségvállalásról, és még sok másról. Aki már részt vett Böjte Csaba előadásain, azt bizonyára tudja, hogy az atyát élőben hallani az igazi, hiszen a bonyolult dolgokat is élvezetesen, érthetően adja át, gyakran poénokkal, humorral fűszerezve. Mostani előadása is ilyen volt, a közönség akár reggelig hallgatta volna. A fő téma a remény volt, hiszen mint azt mondta, ennek vagyunk híján:
– Ebben a mai világban mindenki valamit hirdet, én a reményt reklámozom. Az erényeket gyakorolni kell és akkor az erősödik bennünk. Aki fekvőtámaszokat csinál, az izmosabb, erősebb lesz. Ugyanígy a remény erejét is gyakorolnunk kellene, hogy a lelkünk is megerősödjön. Ismerjük a mondásokat, miszerint a kutyából nem lesz szalonna, az alma nem esik messze a fájától, döglött lóra nem verünk patkót és így tovább. Mi magyarok „jók” vagyunk az anti-remény gyakorlásban, ezért ez nekünk különösen fontos lehet. A reménynek márpedig sok hőse van. Ha jobban megnézzük, a szentek túlnyomó többsége a remény bajnoka volt – mondta Böjte atya, aki azt is kiemelte, hogy a reményt türelemmel, párbeszéddel és szeretettel lehet táplálni.
– Minden emberben ott van a szeretethimnusz. Bennünk is. A kihívás az, hogy ezt szeretettel előhívjuk a másikból. Isten selejtet nem teremt, az egészen biztos. Mindannyian Isten remekművei vagyunk. A kereszténységnek ez a lényege. Az ellenséget nem legyőzni, hanem meggyőzni kell. Járjunk a szeretet útján, beszéljünk a szeretet nyelvén!
Láttam egy videót, amelyben egy cica egy gyíkot vitt a szájában. Egész éjjel vadászta, nagy nehezen elcsípte. A férj pedig azt vette fel, hogy a cica a kinyuvasztott gyíkot az alvó felesége mellé teszi a párnára. Az már nincs meg, hogy a feleség mit szólt hozzá, biztosan beérte volna a dorombolással is, de a cicának ez a szeretetnyelve – tette hozzá.
– Fontos lenne, hogy az anyagias értékek helyett, az igazi értékek felé nyíljon meg a világ. Tárgyakkal vettük körül magunkat, de nincsenek gyerekek, nincsenek unokák, nincs utánpótlás. Mondhatja Európa, hogy milyen sok fegyvert vesz majd, de vajon kinek a kezébe fogja adni? Azt remélem, hogy Isten irgalma felrázza Európát és rájövünk arra, hogy nem a külsőségek a fontosak, hanem az igazi értékek. Régen az újságokban is több volt a költészet, a humor, a szép kép, most pedig csak a politika van. Törjünk ki ebből a keretből. A Jóisten minden emberhez külön kaptafát készített, nem vagyunk egyformák. Lehetne ez a világ fekete-fehér, mégis mennyi szín, íz és zamat, gyönyörűség és szépség van. Csodálkozzunk rá! Örüljünk egy pohár hűs víznek, ahogyan lecsúszik a torkunkon, örüljünk a tavasznak, szoktassuk a szemünket a széphez. Sokan a világ végétől tartanak, azt mondják, már itt is van, tartós tejet nem is érdemes venni. Hiszek abban, hogy Isten nem egy utópiát kergetett velünk – mondta Böjte atya.
Nyitókép: Lukács Melinda felvétele
