Pilaszanovich Johanna és Janovics Erika alkotásain keresztül, a selyemfestés rejtelmeibe és csodálatos világába vezették be a látogatókat csütörtök este a Szabadkai Városi Múzeumban. Az egybegyűltek előbb megtekinthették a két művésznő kiállítását, majd pedig érdekességeket hallhattak a selyemfestésről, amit ki is próbálhattak. Az érdeklődőket dr. Ninkov K. Olga művészettörténész, muzeológus, a Szabadkai Városi Múzeum megbízott igazgatója köszöntötte:
– Pilaszanovich Johanna sajnos már nincs közöttünk, 2021-ben hunyt el, az örököse viszont úgy döntött, hogy a múzeumnak adományozza néhány személyes tárgyát és selyemfestményét. Így kerültek az alkotásai a múlt héten az intézményünkbe. Pilaszanovich Johanna 1970-ben született és 1995-ben diplomázott textiltervezői szakon. A kiállításon a diplomamunkájának egy része is látható. Ugyanakkor szerettünk volna a múltat összekötni a jelennel, így azt gondoltuk, hogy Janovics Erika alkotásait is bemutatjuk.
Janovics Erika és Ninkov K. Olga a kiállításmegnyitón (Lukács Melinda)
Janovics Erikának tavaly volt egy nagyszerű kiállítása a Kortárs Galériában, nemrég díjat kapott, jelmezeket tervez, könyveket illusztrál, de selyemfestéssel is foglalkozik. Ezt a tevékenységét talán kevésbé ismerjük, Újvidéken a múlt évben bemutatták a munkáit, de Szabadkán még nem. Ez a rendezvényünk némileg a nőnaphoz is illik, de ha nem lenne nőnap, akkor is megszerveztük volna. Annál is inkább, mert Pilaszanovich Johanna művei ugyan megtekinthetőek lesznek, de Janovics Erikáé már nem, mivel Lyonban állít ki – hallottuk Ninkov K. Olgától, aki a selyemfestés múltjáról is szólt, illetve arról, hogy a városunkban mikor és kik által vált népszerűvé.
– Szabadkán a selyemfestés a századfordulóra nyúlik vissza, amikor a város első hivatásos festőnője, Csóvich Ilonka oktatta a hölgyeknek, mások mellett ismert építészünk lányának, Macskovics Angelinának. Tőle is őrzünk egy selyemfestményt, ami árvácskákat ábrázol. Amikor a selyemfestésről beszélünk, nagyon érdekes megfigyelni a kor hatását. Ha valaki azt kérdezi, hogy miben más a régebbi és a mostani selyemfestészet, azt tudom mondani, hogy a különbség a szabadságban van. A század elején a nők helyzete másmilyen volt és ez a művészetekből, a festészetből is visszaköszön. Pilaszanovich Johanna festményei a kilencvenes években készültek, komorabb színek jellemzik és a kompozíciójában is a nehéz időket tükrözi – fejtette ki Ninkov K. Olga.
A bemutatót műhelymunka követte, ami iránt nagy volt az érdeklődés:
– A selyemfestést nálunk csak ritkán lehet kipróbálni. Szabadkán voltak ugyan rajztanárok, akik művelték és megmutatták a tanítványaiknak, de ez nem történt gyakran, mert a selyem drágább anyagnak számít, és a festékekhez sem könnyű mindig hozzájutni. Ugyanakkor a selyem különlegessége az is, hogy úgymond újrahasznosítható, így most már akár olcsóbban, a turkálókban is rábukkanhatunk minőséges selyemholmikra, amiket azután szépen kidíszíthetünk. Erre a műhelymunkára Janovics Erikával a saját „raktárunkból” hoztunk anyagokat, amiken az érdeklődők kipróbálhatják a selyemfestést. Érdemes kisebb darabbal kezdeni, ha pedig belejövünk, akkor nagyobbal is próbálkozhatunk. Janovics Erika már egészen méretes ruhadarabokat is készít. Örömömre szolgál, hogy a műhelymunka nagy érdeklődést váltott ki, a résztvevők véletlenszerűen jöttek össze. Olyan jó a hangulat és olyan érdekes a selyemfestés, hogy megmondom őszintén, én is kedvet kaptam ahhoz, hogy kipróbáljam. Szeretjük a műhelymunkákat, nincs hozzá mindig helyünk, de amikor van, akkor szívesen szervezünk – tette hozzá Ninkov K. Olga.
A műhelymunkát Janovics Erika vezette:
– Nagyon megörültem a meghívásnak és annak is, hogy az utazás előtt kiállíthatom a munkáim egy részét. Ezt a kis műhelymunkát is remek ötletnek tartom. A selyemfestés persze sokkal több lehetőséget rejt, mint amennyit most bemutathatunk. Számomra ez hobbi, amit kizárólag kedvtelésből, a szabadidőmben művelek, most már több mint húsz éve. A műhelymunka résztvevőinek is azt tudom tanácsolni, hogy ne törekedjenek görcsösen valamiféle remekműre, élvezetből fessenek. Eddig főképp tárlatok alkalmával mutathattam meg az alkotásaimat, így örömteli a számomra, hogy Lyonban lesz kiállításom. Úgy érzem, hogy ez mintegy megkoronázása az eddigi munkámnak – mondta Janovics Erika.
Nyitókép: Nagy volt az érdeklődés a műhelymunka iránt (Lukács Melinda)
