Tolnai Ottó halála kapcsán a Magyar Nemzeti Tanács a következőket tette közzé Facebook-oldalán:
– Elhunyt a vajdasági magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Tolnai Ottó, a Kossuth-díjas író, költő, műfordító 84 éves volt.
Életművének jelentősége túlmutat szűkebb pátriánkon, hiszen alkotásai német, francia és szerb nyelven is megjelentek – hozzájárulva ezzel a magyar irodalom nemzetközi elismertségéhez.
Emlékét közösségünk tisztelettel megőrzi! – olvasható az MNT bejegyzésében.
Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke az alábbi posztban emlékezett meg Tolnai Ottóról:
– Búcsúzunk a Kossuth-díjastól és számos rangos irodalmi elismerés birtokosától, a vajdasági magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjától.
Kiválóságának talán az a legnagyobb bizonyítéka, hogy Tolnai Ottó már 30 éve, amikor gimnáziumba jártam, tananyag volt.
Édesanyám nagyon szerette műveit, meg Tandori Dezsőt is, így A Költő disznózsírból kiemelt helyen volt nálunk.
Írói, költői, műfordítói, sokoldalú, kiemelkedő tevékenységét lehetetlen egy posztban elemezni. Halála hatalmas veszteség.
Köszönjük, hogy egy volt közülünk és a lokálpatriotizmust mindennél fontosabbnak tartotta.
Munkássága világszínvonalú volt és marad – osztotta meg gondolatait dr. Pásztor Bálint.
Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke Facebook-oldalán a következő bejegyzést tette:
– Elhunyt Tolnai Ottó, Kossuth-díjas író, költő és műfordító. A vajdasági magyar irodalom egyik legnagyobb alakja távozott közülünk, akinek életműve meghatározta nemcsak szűkebb pátriánk, hanem az egyetemes magyar irodalom arculatát is.
Különleges művészi látásmódja, nyelvi leleménye, pótolhatatlan örökséget jelentenek számunkra.
Emlékét tisztelettel őrizzük! – írta Juhász Bálint.
Az újvidéki Magyar Tanszék Facebook-bejegyzésben a következő áll:
Mély megrendüléssel búcsúzunk Tolnai Ottó (1940–2025), a vajdasági és a magyar irodalom megkerülhetetlen alkotójától.
1959 és 1962 között tanszékünk hallgatója volt, majd 1963-tól a Zágrábi Egyetemen folytatta tanulmányait. 1956-ban kezdett publikálni, 1961-től az Ifjúság hetilap Symposion mellékletének szerkesztője, 1969-től 1974-ig pedig az Új Symposion főszerkesztője volt. A volt jugoszláv térség művészeti életének fontos alakjává vált. Első kötete, a Homorú versek 1963-ban jelent meg. A versek mellett esszéket, elbeszéléseket, regényeket és drámákat is írt, fordított, továbbá képzőművészeti alkotásairól sem feledkezhetünk meg. Gazdag és szerteágazó alkotótevékenységét számos díjjal jutalmazták.
Tolnai Ottó egyszerre volt a semmis dolgok és a végtelen avatott szakértője. „Érzelmes gyűjtőként” emelte be szövegeibe a legkülönfélébb témákat, tárgyakat, mindennel kapcsolatban fel tudott mutatni személyes, lokális vonatkozásokat. Azt hittük, a műveit pókhálófonalként átszövő asszociációsorai végtelenek, most mégis pont került a végükre.
Távozásával hatalmas űrt hagyott maga után – írták a tanszék közösségi oldalán.
Nyitókép: Ótos András felvétele
