„Nem nyelv teszi az embert. Az ember lelke emeli rangra a nyelvet, vagy taszítja az útszéli árokba, a használat erkölcsi mércéje szerint.” (Wass Albert: Hagyaték)
Pe fi / day – olvasom az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola napja alkalmából rendezett ünnepség színpadi hátterében kialakított feliratot a Magyar Szó március 29., 30. számában, és az online kiadásának fotóin.
Nagyon kreatív igazgatónője és tanári kara, s ennek eredményeként ilyen tanulóifjúsága van ennek az intézménynek, ami példaértékű nemcsak a szűkebb környezetükben. Tele vannak újabbnál újabb ötletekkel, pályázatok útján a legmodernebb felszereléseket vásárolják meg, a hagyományos zöld tábla már el is tűnt minden tanteremből. Az iskolának többek közt van színes nyomtatógépe, amellyel a gyerekek ajándéktárgyakra, bögrékre, pólókra stb. készíthetnek feliratokat. Van korszerű tornatermük, s műanyag borítású szabadtéri sportpályájuk. Az épület mögötti udvarrészen konyhakerti veteményeket gondoznak a tanulók, még a nyári szünidőben is bejárnak öntözni a növényeket, az iskola előtti virágokat. A konyha is a diákok rendelkezésére áll, például kipróbálhatják a palacsintasütést – egyszóval magukénak érzik, második otthonuknak tekintik az iskolát, ami nagyon fontos érzelmi szempont nemcsak a személyiségfejlődés, hanem a tanuláshoz való hozzáállás szempontjából is. Céltudatosan egy váltásban, csak délelőtt folyik az oktatás, részletezi egy interjúban az igazgatónő, hogy a délutáni időszakban a tanulók érdeklődési körének megfelelően fejleszthessék tehetségüket. A szülőknek ez óriási támasz, hiszen nem kell különórákra járatni a nebulókat. Meghallgattam az iskolakórus szívből jövő éneklését is az ünnepségről készült videón, látszott rajtuk a felszabadult öröm.
Ennyi kreativitás láttán csak a felirat nyelve bökte a szememet és szúrta a szívemet. A day angol nyelvű szó, viszont a Pe fi már nem tekinthető annak, hanem egyfajta olyan rövidítése PE(TŐ)FI, PE(TE)FI nevének, amelyből a magyar és a szerb szótagokat kihagyva, valószínűleg úgy gondolták: így a legegyszerűbb, hisz mindkét nemzet számára érthető, mint ahogy a napok vagy dani szavak helyett a day is. Én biztos vagyok benne, hogy érdemes lenne ennyi állandóan újat kereső, alkotó, kezdeményező magatartás láttán egy kicsit jobban kutakodni akár a tanulóifjúság, akár a pedagógusok soraiban, hogy ki-ki a maga nyelvén találjon valamilyen lélekemelőbb megoldást az iskolanap elnevezésére, és ne a világnyelv legyen a domináns, ugyanis még a kertjüket is PE FI - garden-nek hívják…
Petőfi neve egy ragyogó csillagként él lelkünkben, ne forgassuk ki, nem illik sem becézésnek, sem mozaikszónak is tekinthető csonkítást végezni rajta. Őrizzük meg méltó módon nevét! Figyelmezzük Wass Albert szavait: „Az ember lelke emeli rangra a nyelvet, vagy taszítja az útszéli árokba…”
Nyitókép: Kancsár Izabella felvétele
