Kedden este, a vajdasági községek és városok közül elsőként Zentán mutatták be Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regényét, amiben a szerző új viszonyítási pontokat tárt fel Csáth Gézával kapcsolatban. Mint a rendezvényen egyebek között elhangzott, a szerző a regény írása során felhasznált egy, a nyilvánosság számára nem ismert, Kelevéz Ágnes irodalmi muzeológus által, Székely Endréné Csáth Olgával készített 1997-es interjút is.
Lovas Ildikónak 2020-ban, a Forum gondozásában megjelent regénye fenekestől felforgatja mindazt, amit az átlagolvasó eddig Brenner Józsefről, vagyis Csáth Gézáról olvasott, akinek sokoldalú zeneszerzői, zeneesztétai, írói, festői, kísérletező szakorvosi ambícióktól fűtött, nőfaló személye teljesen új megvilágításba kerül. Lovas Ildikót a zentai könyvbemutatón Fejős Csilla újságíró, filmrendező faggatta a zentai közönség előtt. Az író arra a kérdésre válaszolva, hogy miképpen is kezdett érdeklődni Csáth életútja iránt, elmondta, hogy a külső történések helyett őt mindig is az emberben zajló történések, a lélekben zajló mozgások, az emberek közötti viszonyrendszerek, illetve a történelemben megjelenő ember érdekelte és érdekli, és ezt próbálta mindig is valahogy körbejárni. A „Csáth-könyv” létrejötte kapcsán elmondta, elkezdett írni egy másik regényt, de akkor rájött, van valami, aminek a végére kell járni, neki dolga van még Csáthtal. Az említett, akkor félbehagyott regény kapcsán nagyon sok, az 1890-es évektől egészen a múlt század ötvenes éveiig megjelent újságcikket olvasott el, s amikor a századfordulónál és az 1920-as éveknél tartott, nagyon megérintette őt az akkori világ. A Szabadkáról felhalmozott, kikutatott anyag szolgált alapjául egy tárcasorozatnak, amely lapunk hétfői, Üveggolyó mellékletében jelent meg, illetve ezek is részét képezik a Magyar Szó kiadásában megjelent A város lelke, avagy identitásjelek című kötetnek. Más-más írói hozzáállást igényelt ez és a Forum Könyvkiadó gondozásában megjelent „Csáth-könyv”.
Fotó: Horváth Zsolt
– Kezdtem megérteni azt, hogy ahogyan mi Csáthot látjuk, ahogyan tanították nekünk, az egy hamis kép – emelte ki Lovas Ildikó, és elmondta azt is, hogy a múlt század elején a szabadkai társadalmi rétegek egymáshoz fűződő viszonya sem olyan volt, mint ahogyan azt manapság elképzeljük, s Csáth családján belül sem úgy alakultak ezek a viszonyok.
A kutatómunkának, nyomozásnak Lovas Ildikó szerint két meghatározó pillanata volt, az egyik az, amit már teljesen elfelejtett, de újra felfedezett: az, hogy amit 1919 novemberében-decemberében Kosztolányi Dezső írt unokatestvére, Csáth Géza haláláról, ami felért egy karaktergyilkossággal.
– Erős szándék volt bennem, hogy megértsem, hogy miért csinálta ezt Kosztolányi és szerintem meg is értettem, adtam erre egy választ, ami a könyvemben el is olvasható – emelte ki az író és megjegyezte, tudjuk, Csáth azt akarta, hogy Kosztolányi írja meg és tárja a világ elé életének regényét, amit Kosztolányi nem tudott megírni, belebukott. Egyébként Mostoha címen az összes próbálkozása megjelent. Képtelen volt megírni az unokatestvérének a történetét regényben, képtelen volt ezzel megbirkózni – jegyezte meg az író.
Lovas Ildikó e legutóbbi regényében a huszadik század eleji Szabadka is megelevenedik a maga korabeli emberi, társadalmi viszonyulásaiban. Ennek kapcsán az írónő megjegyezte, hogy arról ez idáig soha senki nem beszélt, és nem is tűnik fel senkinek, ami Csáth naplófeljegyzéseiből kiderül: szerbekkel nem verekszik, és nem is hógolyózik.
– Nem rugdossák egymást, nincsenek problémák, mivel akkoriban a magyarok és a szerbek nem érintkeztek egymással. Tehát, amit mi a világról tudunk, ahogyan mi gondolkodunk – s most irodalmárokról beszélek –, ahogyan mi látjuk a világot, azt mi rávetítjük! Mi Csáthot alapvetően a demarkációs vonalhoz kötjük, 1918/19 a mi számunkra történelmileg Trianont jelenti és nem megyünk vissza az időben, hogy 1903-ban, amikor Csáth 15 éves volt, akkor milyen világ is lehetett Szabadkán? A Csáth-naplókból ráébredtem arra, hogy akkoriban párhuzamos világok éltek egymás mellett – jegyezte meg Lovas Ildikó és elmondta, hogy ezekből a feljegyzésekből az is kiderült, hogy kik voltak az ideáljai. Ezeket a dolgokat viszont nem látjuk, ahogyan azt sem, hogy miképpen is voltak ők magyarok.
– Ez benne van a könyvben, de nem hiszem, hogy erről bárki is gondolkodott vagy pedig beszélt volna az évtizedek alatt, amikor azzal voltak elfoglalva, hogy mit is csinált Csáth a feleségével. Azt is meg kellene érteni, hogy ez az ember hogyan lett gimnazistából felnőtt, és közben mi minden történt vele. Azt gondolom, hogy ez így tisztességes ezzel az íróval és azzal a világgal szemben, amiből mi is fakadunk – jegyezte meg egyfajta végszóként Lovas Ildikó.
