A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtök esti filmklubjában Sopsits Árpád Balázs Béla-díjas rendező 2001-ben készült Torzók című alkotását tekinthették meg az érdeklődők.
Sopsits Árpád 1952. május 2-án született Szegeden, így idén kerek hetvenéves. Színházi és filmrendező is. Tanulmányait a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának népművelés-könyvtár szakán kezdte meg, 1975–1979 között a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola (mai SZFE) rendezői szakán tanult Makk Károly osztályában. A Semmelweis Egyetem Filozófiai Intézetében dolgozott 1974-től, majd pedig a Mafilm forgatókönyvírója volt. A Balázs Béla-díjat 1994-ben vehette át, de emellett a pályája során számos más elismerést is kapott.
Több színházban dolgozott, 2005-ben a szabadkai Népszínházban is. A Magyar Társulat színészeivel az Álomlakó című előadást készítette, amelynek a darabját együtt írta meg Brestyánszki Boros Rozália dramaturggal. Sopsits Árpád meg is jelent az előadásban, az Aranyarcú szerepében, vetítőn keresztül.
A hetvenes évek végétől rendez filmeket, de a filmes pályája a kilencvenes években kezdett el mind jobban felfelé ívelni. A játékfilmek mellett több dokumentumfilmet is készített. A játékfilmjei általában komor témákat taglalnak. A Torzók tulajdonképpen Sopsits Árpád filmtrilógiájának második része. A Céllövölde 1990-ben jelent meg, ezt követte a 2001-es Torzók, majd pedig a 2008-as A hetedik kör. Különálló filmekről van szó, viszont a közös bennük az, hogy gyerekekről, kamaszokról szólnak, mindháromnál megtörtént eset volt a kiindulópont, de tartalmaznak önéletrajzi elemeket is.
Úgy tudni, a rendező nem gondolkodott trilógiában, egyébként kevesebb év lefolyása alatt készítette volna el ezeket, de amikor a Torzókkal foglalkozott, elkezdett benne érlelődni a harmadik film is. Az alkotások azért is figyelemre méltók, mert különböző oldalról közelítik meg a gyermekek világát és mindegyik film mást domborít ki. A Céllövölde a nyolcvanas években játszódik, a Torzók az ötvenhatos forradalom után, A hetedik kör pedig a kétezres évet követően. A három film nagyjából ötven évet fog össze. A Torzókban a felnőttek jelenléte is hangsúlyos szerepet kap, a tizenévesek öngyilkosságáról szóló A hetedik kör kifejezetten a gyerekekre irányul, míg a Céllövölde apa-fiú kapcsolatot jár körbe.
Folytatódott a VM4K filmklubja (Fotó: Lukács Melinda)
A Torzók főszereplője egy kilencéves kisfiú, akinek a szülei elváltak, a bíróság a fiút az apjának ítélte, aki fél évi küszködés után intézetbe adta. Bent vasfegyelem van, az ötvenkét gyerekkel keményen bánnak, közben pedig a felnőttek közt sem harmonikus a viszony. Ahogyan azt a Magyar Filmarchívum oldalán is olvashatjuk, a Torzók szinte teljes egészében önéletrajzi film: a hatvanas évek elején nevelőintézetbe került Sopsits Árpád a saját és társai élményéből írt. A szülei elváltak, az apja újraházasodott, és azt mondták neki, kirándulni mennek, majd leadták az intézetben.
A film elnyerte a Magyar Filmszemle legjobb rendezői díját, a montreali és berlini filmfesztiválokon is díjat kapott, és Magyarország ezt a filmet jelölte az Oscarra. Sokan azt mondták rá, hogy ez a magyar Twist Olivér, de eszünkbe juthat róla a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején készült, Ray Winston főszereplésével látható brit Scum (Söpredék) című film, valamint annak úgymond amerikai változata a Bad Boys (Nehézfiúk), amelynek a főszereplője Sean Penn. Mindkettő javítóintézetben játszódik, a Scum akkora port kavart, hogy a hatására Angliában nagyító alá vették az intézeteket.
Sopsits Árpád 2008 után nem nagyon forgatott, 2016-ban viszont úgymond a nagykapunk tért vissza, A martfűi rém pszichothrillert készítette el, amely remek fogadtatásra lelt, úgy a kritikusok, mint a többi néző körében is. A film az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején játszódik, gyilkosságsorozatról szól, a történetét pedig szintén megtörtént eset ihlette meg. A martfűi rémben vajdasági születésű színészeket is látni, szerepel benne Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója, valamint Törköly Levente is.
