Csaknem négyszáz fellépője volt a hétvégén Versecen megtartott a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek 32. Szemléjének. Szakmai tanácskozást szerveztek a városháza dísztermében, a részvevők szentmisén vettek részt a Szent Gellért katolikus templomban, a Millennium sportközpontban bemutatott két és fél órás műsorban pedig húsz csoport lépett fel.
A korábbi évekhez képest a rendezvény most bizakodóbb hangulatban zajlott. Egyrészt, mert újabban hathatós anyagi támogatás érkezik a déli végekre, másrészt azért, mert a művelődési élet mozgatói kitartanak a magyar kultúra és hagyományok megőrzésében.
A Dél Pacsirtái gyermekkórus (Fotó: Kecskés István)
Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, számára rendkívül fontos volt, hogy látta, az emberek előre néznek, jövőt próbálnak építeni.
– Nagyon fontos volt számomra az, hogy az emberek előre néztek, jövőt próbálnak építeni, és fogyásunk ellenére mindenki azt látja, hogy valami módon a megújulás esélyét ott látják magukban. Ez nyilvánvalóan annak is köszönhető, hogy az anyaországi támogatások révén megújultak a művelődési házak, új közösségi házak jöttek létre Sándoregyházán, Pancsován folyamatban vannak a felújítási munkálatok, Ürményháza pedig most kap új közösségi házat. Itt, Versecen szintén megújult a művelődési egyesület épülete. Székelykevén már sok fejlesztés történt. Tehát ha csak ezt a szűk régiót nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy a csoda itt van. A konferencia lényege arról szólt, hogy ezek az emberek tényleg hisznek a jövőben. Azt láttam, hogy sírás helyett a jövőt építik. Kevesen vannak, kevesen vagyunk, de egy dolgot mindenképpen meg kell tanulni tőlük nekünk, akik a tömbből érkezünk ide: az alázat, a munka, a közösség, az egymásra való odafigyelés az mindenhol nagyon jól jön, és nekünk csak egy feladatunk lehet: ebben erősíteni, segíteni, támogatni őket. Mindent, amivel mi képesek vagyunk segíteni őket, azt ide el kell hozni, meg kell adni nekik. Ők pedig, biztos vagyok benne, hiszen erről szól ez a mai nap is, élni tudnak a lehetőséggel – mondta Hajnal.
A dettai néptáncosok (Fotó: Kecskés István)
A verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület egy évtized után vállalta újra a dél-bánáti magyarság legrangosabb rendezvényének a megszervezését.
– Minden Durindón, minden Gyöngyösbokrétán, minden dél-bánáti szemlén, meg ahova csak hívnak bennünket, mindenhova eljutunk. Ma két csoporttal lépünk föl, abban a két csoportban megjelenik negyven ember. Ez sokat jelent a verseci magyarságnak. Versecen is élnek magyarok, persze nagyon sokan kivándoroltak, de akik itt maradtak, akik itt vannak, akárkihez fordulunk, segítenek, akarnak az emberek együttműködni – meséli Lantos Lajos, a verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület elnöke.
A kevevári vegyes kórus (Fotó: Kecskés István)
A legfőbb kérdés most is az volt: hogyan tovább? Hogyan szervezzék a kulturális életet, amikor kevés a fiatal, ráadásul sokan már nem beszélik az anyanyelvüket?
– A Nagybecskereki Egyházmegyének tavaly lezárult a zsinata, amelyen erről is szó volt. Nemcsak a magyarsággal van általános probléma, hogy elvándorol, hanem a kereszténységgel is, a katolikus egyházzal is. Hogyan tovább? Erre egy nagyon jó választ találtunk mi az egyházban. Hogy nem panaszkodni kell, hanem dolgozni, azokkal az emberekkel, akik itt vannak nekünk. Az utolsó ember is érték, az utolsó keresztény is érték. Azokkal kell együtt dolgozni, akik itt vannak – mondja Palatinus Alen, Versec plébániai kormányzója.
Az egyik ilyen végvár Kevevára, ahol két szakcsoportban mintegy 20-30 tagja van a helybeli Keve MME-nek.
A Pántlika énekcsoport Baján aranyminősítést nyert (Fotó: Kecskés István)
– A legfontosabb a nyelv. Ezek a gyerekek már nagyon nehezen vagy egyáltalán nem beszélnek magyarul. A konferencián arról beszéltünk, mit tehetünk annak érdekében, hogy még magyarul szólaljunk meg. Beszéltünk a családról, beszéltünk a közösségről. Reményik Sándorra hivatkozva arról is beszéltem, hogy az egyházon belül is milyen jó lenne, hogyha a gyerekek magyarul hallgathatnák a hittant. De kétségbeesve nem vagyunk, mert ahogy a címben ma megadták, miről legyen tanácskozás – Kovász és kereszt –, azt gondolom, hogy kovász még van, Kevevárán is, és még tartjuk magunkat, a keresztünket pedig viselni kell. Viseljük és vállaljuk. S tesszük a dolgunkat, ahogy tudjuk, és amíg vagyunk, addig reméljük, hogy lesz magyarság Kevevárán – mondja Binecz Margit, az egyesület elnöke.
Krizbai Hajnalka volt a verseci szemle egyik főszervezője, de már a további tervek felé tekint. Elsősorban a Durindóra, a szeptember második felében esedékes Herczeg Ferenc Napokra, a betlehemes találkozóra. Mint ahogy hangsúlyozta: a verseci magyarok itt vannak, itt voltak és itt lesznek. Bármennyien is. Amíg legalább két ember dolgozik az ügyünkért Dél-Bánátban, addig tartani fogják ezt a végvárat.
A tanácskozáson konkrét javaslatok is elhangzottak.
A verseci Petőfi Sándor kultúregyesület tagjai (Fotó: Kecskés István)
– Nagyon sok olyan szándékról tettek említést a közösségek, hogyan lehetne az anyanyelvápolást továbbfejleszteni. Milyen keretek között: egyesületi vagy az egyházi keretek között. Az egyesületbe vagy a hittanra járó gyerekek és szüleik számára hogyan tudnánk és anyanyelvápoló, közös foglalkozásokat szervezni. Vannak előremutató kezdeményezések, amelyek mögé oda tud állni az MNT, a VMMSZ és a VMMI is. Arról is beszéltünk, hogy milyen táborokba tudnának eljutni a gyermekek. Ne csak a néphagyományhoz fűződő viszonyukat és ne csak a népzene- vagy a néptánctudásukat, hanem az anyanyelvi készségeiket is fejlesszék! Nagyon fontos felvetés született, hogy alkossuk meg a dél-bánáti rendezvénynaptárat. Erre vonatkozólag a VMMSZ a következő héten lépni fog. Megpróbáljuk megtalálni azt a formát, amelynek köszönhetően folyamatosan tudnánk követni egymás eseményeit – magyarázta Sutus Áron, a VMMSZ elnöke.
A székelykevei asszonykórus (Fotó: Kecskés István)
A rendezvény vendége volt Dudás Károly, a VMMSZ tiszteletbeli elnöke, aki fiatal újságíróként az első pillanattól kezdve követte a dél-bánáti magyarság fennmaradásért folyó küzdelmét. Egykor a pancsovai és a nagybecskereki magyar gimnázium megmentése volt a tét, ma már a maroknyi dél-bánsági magyarságot kell megőrizni.
A verseciek a színpadon is helytálltak (Fotó: Kecskés István)
– Annak idején nekem azt mondták jó tanácsként, hogy „gyere ide egy-két évre, és élj közöttünk, akkor meglátod, hogy nem föladatokat osztasz, és nem elképzeléseket, hanem szembesülsz azzal az állapottal, ami itt van, és megpróbálsz segíteni”. Én azt hiszem, hogy a tömbnek az a dolga, hogy ezeknek a nagyszerű embereknek, akik az életüket tették föl arra, hogy megtartsák a dél-bánsági magyarságot, azoknak mindenben segítsenek – nyilatkozta Dudás Károly.
